Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
Vagy egy kivégez már, vagy más, Ájúlok, érzek és ocsúlok: Haj! mely szörnyű hányattatás!... Ki vagy te, ki hószín leplekbe Felém mosolyogva közelítsz S a partról e szagos berekbe Áldott jobbodon felsegítsz? Te, földi biztossá az égnek, Arany gyógyulás! Te a nagy És bölcs teremtő tehetségnek Halandó leánya! te vagy. Te illetéd rózsás újjoddal Mellyemnek rokkant boltjait, S elindítád pillantásoddal Az élet dobbanásait. Már lelkem új phoenix módjára A lángok közzűl éledez; S gyengül újjom pattanására Kis lantom újra zengedez. De te repülsz? mind tűnnek, mennek Minő derűlés ez, nagy ég? Sándorffym űl ágyamnál... s ennek Köszönhetem, hogy élek még? Zendűlj, ekhózz, esti csendesség! A hálá engem dalra ránt. Telj bé, kettős szent kötelesség, Az orvos és barát eránt! 43
