Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
Zalaegerszeg pásztora kellett hogy munkálja az újrakezdést. A világháború, a Tanácsköztársaság és a nemzetet sokkoló trianoni béke után volt zalaegerszegi plébános. A fennálló rend hanyatlásakor, a nyilasok előretörésekor, a társadalmi berendezkedés bukásakor lett veszprémi püspök. Végül pedig egy elvesztett újabb világháborút követően, a magyar államiságot, belső, kulturális, társadalmi, politikai rendet erodáló, majd felszámoló kommunizmus idején ült az esztergomi székben. Olyan ember volt, akinek nem adatott meg a „boldog békeidő”. Ő mindig traumák idején, illetve után kellett hogy egyre kiemeltebb vezetői pozícióból lássa el pásztori szolgálatát. Ezért is írhatja - s mennyire joggal - Bogyay, hogy ebben a monográfiában ott találjuk „történelmi magatartásának egyik kulcsát”. Aki helyesen szeretné értelmezni ezt az életet, szükségképpen számolni fog ezzel a korántsem elhanyagolható, másodlagosnak tekinthető adottsággal. Ezek a történelmi fordulók, az átalakulás időszakai mindig olyan emberi karaktert követelnek meg, amely acélosabb, harciasabb, eltökéltebb s bizonyos értelemben hajthatatlanabb, mint a nyugalom korában dicsért emberi alkat. Pehm műve előszavában Padányit „akaratemberként” jellemezte - ez a leírás őrá is igaz volt, talán épp ezért ragadta magával a korábbi veszprémi püspök alakja. Ez a meglátás kihat egy egészen sajátos területre: a maga idejében Padányi Bíró Mártont ugyanazzal vádolták, mint később Pehm József apátplébánost. Ellenfelei azt vetették a szemére, hogy túlzóan szigorú, elfogult, erőszakos, s ha hibát követ el, makacsul tartja magát az irányhoz, nem mutat megbánást, nem képes váltani- változtatni.134 Erről ő maga is értesült, s e téren nem kevés tépelődést, gyötrődést szenvedett el. Mindazonáltal a „tollal és szóval” való kiállás igazi terepe a sajtó lett Pehm apátplébános számára. Prohászka és a századforduló más nagy katolikus papjai, értelmiségijei nyomán felismerte ennek a „negyedik hatalmi ágnak” a jelentőségét, s sem pénzt, sem energiát nem sajnált 134 TY 64. A jellemek hasonlóságán túl volt, aki a két pálya párhuzamosságát sejtette meg - a rossz nyelvek a plébános titkos püspöki vágyairól, a józanabbak az ehhez szükséges adottságok és képességek Pehmben való meglétéről szóltak, vö. BM 1, 110. «5
