Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
sorscsapás végének siettetésére szolgál, elvezetve a népeket és vezetőiket a szelídebb tanácskozásokra, a tiszta határozatokra a béke, az »igazságos és tartós béke« mellett. A pápát szándékában nem „politikai célok” vezetik, vagy valamelyik fél tanácsai, hanem ... kizárólag a hívek közös Atyjaként ránk háruló legfőbb kötelesség tudata, gyermekeink sóhaja, akik segítségül hívják munkálkodásunkat és békéltető szavunkat, magának az emberségnek és az észnek a szava... XV. Benedek ezzel megrajzolta azt a papi-pásztori karaktert, amelynek a világháborús időkben minden felszenteltet jellemeznie kellett. Ennek három eleme a pártatlanság, mindenki javának a szolgálata és a békéért való eltökélt fáradozás - amire az emberek krisztusi-evangéliumi szívvel átérzett és befogadott fájdalmai, szenvedései és nélkülözései kell hogy ösztönözzenek. A háborús idők papjának tehát - jobban, mint máskor - átfogó, teljes értékű, az emberi létezés minden szintjét érintő szolgálatba kell kezdenie. A fiatal Pehm József Zalaegerszegre érkezve szinte a valóság által volt kényszerítve egy ilyesfajta papi fellépésre. A tanításra nem volt rátermett, „a gyermekek nyelvén kevésbé értett, szuggesztív egyénisége inkább félelmet keltett”.74 Az iskolában nem elégedhetett meg a hitoktatással, tanítania kellett latin nyelvet, sőt osztályfőnöki feladatokat is kapott. Emellett a papi gondoskodás feladatait is végezte (jóllehet kinevezése nem a plébániai lelkipásztorkodásra szólt): „Két ifjúsági kongregációt vezettem, és prézese lettem diákjaim édesanyái Mária- kongregációjának is.” Vagyis olyan tanár volt, aki az iskolán kívüli, tágabb családi élet gondjaiba, félelmeibe és emberi nehézségeibe is bevonódott. Ezt persze kiegészítette a társadalmi-közéleti szerep- vállalás, amire rábapatyi káplán korában már mutatott tehetséget: A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 74 Idézi: TY 28. 60
