Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

Az életszentség

is szent vagyok” (Lev 11,45).5 Mivel Izrael az Úr népe, s a Mindenható kiválasztotta, sajátjaként ismerte el (azaz: megszentelte) ezt a népet, minden egyes tagjának feladata a törekvés arra, hogy egyéni életében összhangra jusson az önmagát szentként megmutató, kinyilatkoztató Istennel - az embernek azért kell szentté válnia, mert Isten maga szent (Id. Lev 19,2; 20,7). Az ószövetségi perspektívában ennek útja a törvény betartása (ld. Szám 15,40), vagyis a testi és lelki, fizikai és morális tisztaság megőrzése. Ez az elgondolás kihat az Újszövetség látásmódjára is (vö. ITessz 4,3). Amikor azonban az első Péter-levél idézi a Leviták könyvének parancsát, akkor mindez a Krisztus-esemény keretébe helyeződik: „Övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek. Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek, hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; mert meg van írva: »Szentek legyetek, amint én is szent vagyok«” (lPét 1,13-16). Isten szentsége emberré lett Jézus Krisztusban, a keresztény pedig (akinek megnevezése annyit tesz: krisztusi, Krisztushoz tartozó, vö. ApCsel 11,26) éppen ezért a Krisztus-követés (sequela Christi) útján tudja megvalósítani azt az életszentséget, amelyre meghívást nyert. Most már nem egyszerűen valamiféle tisztaságról, törvényteljesítésről van szó, hanem arról, hogy „Krisztus igéje éljen bennünk gazdagon” (vö. Kol 3,16), s magunkra öltsük Krisztust, az új embert (vö. Róm 13,14; Ef 4,24). A keresztény ember életszentségének forrása, ősképe, megvalósulási útja, mércéje, teljessége és célja: Jézus Krisztus, az Atya „dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása” (Zsid 1,3). Ő az, akire prófétai módon így mutat előre a Bölcsesség könyve: „Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása” (7,26). A keresztény emberben is az örök világosságnak kell felragyognia. A szent tehát olyan ember, akiben Isten működése 5

A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS

5 Ld. Hillmann, W., art. Heiligkeit (des Menschen). I. In der Schrifl, in LThK2 5, coll. 129-130.

22