Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
„napirenden tartását” s a határozott fellépést igyekezett kieszközölni, eredménytelenül. Ez még jobban felerősítette levertségét,'keserűségét. Nehezen képzelhetjük bele magunkat ebbe a szörnyű lelkiállapotba: nyolc év kommunista börtön, négy nap szabadság után tizenöt év ebben a mind szűkülőbb falú cellában, egyre növekvő reménytelenségtől övezve... A lehangoltság még az ünnepeket is megfertőzte, mint például az aranymisét, amikor prédikációjában felidézte az egykori prímások aranymiséjének a fényét - s ezzel kontrasztban a kortárs helyzetet: „Ma a nemzet elejét kivégzik, deportálják, menekülésre kényszerítik. A hívő nép sem tudott ide eljönni. De a jubiláns tudja, hogy az ő sorsa a nemzet sorsával összefonódott” (ME 476). Ha pedig az utcára kinézett, még nyomorultabbul érezte magát: kommunista tüntetések a Szabadság téren, egy változó, értékeit vesztő világ képe (ME 478-481), ami még a nosztalgikus szülőfalut sem hagyja érintetlenül (ME 490-491). Ez a második vértanúság, amikor a testet nem gyötrik, azonban a lélek pokolra száll alá. Ebben a remetei magányban a munka vigaszt jelentett:367 Mind- szenty József írta emlékiratait, tanult, egyháztörténeti munkákat készített, kihasználta a jó könyvtárat (számos könyv és igen széles skálájú folyóirat-állomány). Emellett igyekezett pasztorálni, már amennyire lehetett az alkalmazottak, hozzátartozóik körében. „Viszonylag sok a keresztelés, gyóntatás, bérmálás, házasságkötés és első szentáldozás. A legjelentősebb évente az éjféli szentmise. Ezen 30-50-85-125 résztvevő is volt” (ME 477). Vigaszt nyújtott a sok-sok segítő szándék, a megannyi apró figyelmesség (például a napi friss virág) is (ld. uo.). Mivel a magyar-amerikai viszony, s az egyházzal való kapcsolatok terén is feszültségek érződtek, a nagykövetségi tartózkodás sokkal hosszabbra nyúlt, mintsem azt bárki várta volna.368 Magyar földre A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 367 Ehhez Id. BM 1207-1219. 368 Egyes történészek erőteljesen hangsúlyozzák, hogy Mindszenty „kényelmetlen” volt az amerikaiaknak, szabadulni akartak volna tőle - ez azonban csak részigazság, legfeljebb a legutolsó évekre áll, ráadásul mintha még az ilyen irányú megállapítások is burkoltan vádolni akarnák a fogoly bíborost. Továbbá mindezzel ellenkezik Martin J. Hillenbrand nagykövet kijelentése: „Amerikai szempontból a kardinális 204
