Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
umot, de a négy kötetből természetesen éppen nem az arra az időre szólót, a rózsafüzérét továbbra sem adják vissza neki, a misézést pedig megtiltják.337 A parancsnok, Kiss Károly, kettős érzelmeket vált ki belőle: egyrészt levezényli a különféle testi vagy lelki kínzásokat, mindent ellenőrző kényúrnak mutatkozik, másfelől azonban „a rossz csőfűtés miatt cserépkályhákat helyeztetett a cellákba; az enyémbe is. A tisztaságra is ügyelt” (ME 351). Ez a kettősség valószínűleg a diktatúra által kiváltott „skizofrénia” jele volt, amelyet oly sokan megszenvedtek. A rendszer nem minden működtetője volt velejéig gonosz, romlott, megvolt bennük a jóság, a jóindulat szikrája; ugyanakkor a vállalt pozíció megkövetelte az elvárt aljas magatartást is. Ez igaz az alacsonyabb beosztásúakra, mint például a „pipás hadnagyra”, aki - O. Wilde szavaival - „gonosz megjelenésű alak”, s valóban gyötri a foglyokat. Ugyanakkor amikor „ocsmány, durva szavakat használt”, a bíboros ajtót mutatott neki. „Becsületére válik, hogy tüstént kiment” (ME 351). Mindszentyt dicséri, hogy még ebben a kisarkított, számára alárendelt, kiszolgáltatott és megalázó helyzetben is képes keresni és meglátni a jobbat a másikban. Fogvatartóit nem tekinti Antikrisz- tusnak, mindenestül gonosznak, észreveszi bennük a jó legapróbb megnyilvánulásait is, és értékeli azokat. És ez igaz a börtöni létre, az itt eltöltött évek egészére is.338 A foglyok celláit olykor váltogatják - ez is módja a biztonságérzet teljes felszámolásának, adott esetben tartósabb emberi kapcsolatok kialakulása megakadályozásának. „Egy hónap alatt (...) összesen nyolcszor cseréltem celláimat. Hogy fogságom hosszú éveiben hány cellám volt azután, ma már nem tudom megmondani” (ME 357). „P. Walter Csiszek könyvéből339 látom, hogy az állandó rabvándoroltatás 337 ME 350. A „Gyűjtőben” valószínűleg tudták jól, hogy a bíboros a zárkájában misézik, de talán az is a kínzás része volt, hogy egy ideig javítottak az állapotán, s még ilyen „kedvezmények” fölött is szemet hunytak - hogy amikor újra életbe lép a tiltás, még inkább fájjon, sebezzen. A misézés engedélyezése és tiltása mint jutalmazás és büntetés a pszichés megtörésnek eszköze volt, Id. BM 2, 855. 338 Ld. ME 395-408: Ami vigasztal a fogságban. A fejezet első mondata így hangzik: „Nem volna helyes az az ítélet, hogy a rabságban minden rossz.” 339 With God in Russia, McGraw-Hill, New York, 1964. A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 186
