Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Bevezető
Bevezető tartja, létezik konnaturalitás általi megismerés is, amikor a megismerő és a megismert valami módon osztozik egy közös természetben, s ez teszi lehetővé, hogy valamiféle belső, intuitív megismerésre kerüljön sor. A hívő tudja, hogy Istennel kapcsolatos ismerete mindig ilyen: a kegyelem teszi, hogy konnaturálissá válik (végesen, töredékesen, tökéletlenül) Istennel, s így már nem vallásfilozófiát vagy filozófiai istentant művelve beszél a Végtelenről, hanem mint olyan, aki „belülről” ismerte meg Őt. Ha az Egyház a szentek életét írja, akkor mindig kiegészíti tehát a történettudományos adatolás nélkülözhetetlen eredményeit ennek a belső, a kegyelem rendjéből fakadó konnaturalitáson alapuló megismerés szempontjával. A jelen kötetben tehát arra teszek kísérletet, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek „másmilyen” életrajzát adjuk át. Nem a történeti, politikai, főpapi, közéleti szerepvállalás elemzéséé lesz itt a főszerep. Sokkal inkább azt az embert keresem, akinek az arca évtizedekkel ezelőtt felsejlett, de teljesen még azóta sem bontakozott ki előttem. Nem tudok vitázni a történészekkel s adataikkal, ez nem is célom. Inkább azt keresem - jóban-rosszban -, hogy mindezek a „tények” hogyan emelhetők bele az ember, a személy életének egyfajta „belső olvasatába”. Aki tehát történettudományos értekezést vár, bocsásson meg nekem: nem erre vállalkoztam, amikor a Mindszenty Alapítvány felkért e kötet megírására. Egy hívő ember próbál beszélni egy másik hívő emberről, az egyetlen hitnek és az egyetlen Istennek a fényében, az események s az objektív történelem mögötti valóságot kutatni a kutatói adatok rengetegében. Nem az most a kérdés: Mit (kivel, hol, hogyan, mikor) tett Mindszenty József? - hanem: Mi okból és mi célból tette, amit tett? Milyen hitet, istenkapcsolatot mutat számunkra? Miben lehet példa a hívő ember előtt? Mi az ő életének a logosza, van-e üzenete itt és most a számunkra? Ha sikerül ezen a téren akár csak egy piciny lépést tennem, már megérte a fáradságot az írás. Nem tisztem, nem jogom és feladatom eldönteni, az Egyháznak boldoggá, szentté „kell-e” avatnia Mindszenty Józsefet. Annyit azonban tudok, hogy alakja - személytől személyig - miért s hogyan hatott rám. Szeretnék tanúságot tenni tanúságtételéről. VÁROSI KÖNYVTÁR 17 Esztergom / é .fé f
