Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
A VÉRTANÚSÁG KOHÓJÁBAN fölött. (...) Önök nem gyilkolják le a testet, legalábbis nem azonnal. Azt sem mondhatjuk, hogy legyilkolják a lelket. Önök oda döfnek, ahol a lélek és a szellem egymásba ötvöződik. Úgy tűnik, ellesték annak a rovarnak a titkát, amely csak élő prédával táplálkozván, paralizálja, elkábítja áldozatait, meghagyva nekik az élet látszatját.”308 így a hercegprímás élve hagyta el az Andrássy út 60.-at. Szükség volt rá a kirakatperhez, a második vértanúsághoz. A per309 A perhez megtörténtek a szükséges előkészületek. Az eljárásban elnökölt ölti Vilmos, a „vérbíró”, akinek a kezéhez sok honfitársunk vére tapad. A vádat Alapi Gyula népügyész képviselte, akinek a neve szintén ismeretes a korszak aktáiból. Védőként Mindszenty az általa jól ismert esztergomi Gróh Józsefet kérte fel - ezt a kérését többször elutasították, végül (biztos, ami biztos) letartóztatták Gróhot. A budapesti ügyvédi kamara elnöke - betegségre hivatkozva - nemhogy nem vállalta az ügyet, de fel sem kereste a bíborost. Eközben édesanyja felfogadta Farkas Endre budapesti ügyvédet fia képviseletére, ám ő sem találkozhatott a vádlottal. Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy csakis a kiszemelt védőügyvéd jelenhet meg a tárgyaláson: Kiczkó Kálmán.310 Utólag derült ki, hogy neki már korábban is voltak kapcsolatai a kommunistákhoz, így csak a legnagyobb jóindulattal lehetett őt „ügyvédinek nevezni. Ez magyarázza, hogy amikor védence a kényszervallatásokról, kínzásokról, a személyiség megtörése révén kicsikart aláírásokról szól neki, így válaszol: „Ha ezt elő akarja hozni a tárgyaláson, akkor nem vállalom a védelmet. Ezt egyáltalán nem 308 Mauriac, F., A legyilkolt bíboros, aki él!, in KM 31k, itt: 31. 309 A per dokumentációját ld. A Mindszenty-per (szerk. Gergely, J.-Izsák, L.), Reform, Budapest, 1989; vö. BM 2, 883-937. 310 ME 300-301. A megbízás erőszakkal kicsikart aláíratására január 20-a táján kerülhetett sor, ám az ügyvéd a hó végéig nem kereste fel védencét. Az aláírt megbízólevél fölött a bíboros édesanyja is elcsodálkozott, akárcsak azon, hogy Kiczkó kifejezett kérésük ellenére sem volt hajlandó együttműködni Farkassal, s megtagadta a csehimindszentiekkel való kapcsolattartást, ld. VJ 120. 175
