Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

A vértanúság kohójában

A VÉRTANÚSÁG KOHÓJÁBAN

megtagadtam az aláírást.” Erre Décsi így reagált: „Jegyezze meg, hogy itt nálunk a vádlottak nem azt vallják, amit ők akarnak, hanem amit mi akarunk. Intett a fejével és kiadta az utasítást: - Tanítsátok meg vallani!” (ME 260).

Ez volt az Andrássy út 60. alapszabálya: az igazság senkit sem érdekel. Csak az számít, amit a párt és a vezetők el akarnak érni. Akaratukat mindenáron - még a fizikai és lelki terror árán is - keresztülviszik, így a bíborost cellájába kísérő őrnagy int a legényeinek, kezdjék el a kínzást.

Segítségükkel maga húzza le rólam a csíkos zubbonyt és nadrágot. (...) Röviddel azután belép a szobába egy magas, tagbaszakadt, bivalynyakú és vadtekintetű politikai rendőrtiszt, aki csak annyit vet felém:- Én partizán voltam.

Beszél ugyan magyarul, de az arca nem magyar. (...) ...kissé eltávolodik tőlem. Egyszerre nekem fut, és csizmával egész erejével belerúgfödetlen gerincembe. Ő is, én is a szemközti falnak esünk. Többet akkor, úgy látszott, nem is tudott rúgni; valami luciferi örömmel arcán, pihegve mondja:- Életem legboldogabb pillanata volt ez.

(...)

Most újra az őrnagy jön be. Kiküldi a partizánt, gumibotot vesz elő. (...) Legyűr vízszintesen, s elkezd ütlegelni. Talpamon kezdi és megy mindig feljebb. (...) Az őrnagy továbbra is egymásután méri rám az ütéseket; bár kimerültén liheg, nem hagyja abba kínzásomat... (...) Összeszorítom fogaimat, de a hangot nem sikerül mindig visszatartanom. Elég a testnek a magáé, de mintha a lélek még jobban égne (ME 260k).

Az éjszaka hosszú, a veréseket kihallgatások, a kihallgatásokat verések követik. Egy éjszaka mindez négyszer ismétlődik meg. S ez így marad végig az elkövetkezendő hónapban. Ha a test nem is törik meg, a lelki kínzások és a kábítószerek lassan hatni fognak. Ki tudja,

171