Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A magyar Sion főpapja
hogy a prímás egy múlt időben, a történelmi középkorban rekedt.255 Ezért fontos leszögezni (különösen is a későbbi per vádaskodásainak a tükrében): „Mindszenty a köztársasági államformáról szóló törvény elfogadása után is megmaradt királyságpártinak, a rendszert lelke mélyén törvénytelennek tekintette, de ezt nyíltan - legalábbis Magyar- országon - nem hangoztatta: hallgatólagosan tudomásul vette az új államformát. Soha nem deklarálta elismerését, de elutasítását sem.”256 A „rugalmas” és „időszerű” kisgazdapárt nagyon hamar megtapasztalta, hogy a „maradi” bíborosnak bizony igaza volt, amikor nem adott esélyt a „közös utas” megoldásoknak. 1946 decemberében megkezdődött a kisgazdapárt felmorzsolása, prominens személyeinek bebörtönzése (vagy külföldre menekülése), ami által szabad út nyílt a kommunista hatalomátvétel előtt (ME 178-185).257 1947-ben új választásokra került sor. Ekkor már olyan volt a belpolitikai helyzet, hogy a püspökök egyetlen pártot sem tudtak támogatni.258 Már az előkészületek során, a választói névjegyzék összeállításakor megmutatkozott, hogy nagyszabású csalásra készülnek, ami miatt a püspöki kar előre tiltakozott (ME 197-199). A prímás előtt bizonnyal felsejlett egy gyerekkori emlék: amikor apjával, nagy kerülő árán vergődtek el Vasvárra szavazni, mert a kormányerők el akarták csalni a voksolást - ő pedig kisgyerekként végig a bakon ült, kibontott nemzeti zászlóval a kezében. Amikor a ’47-es „kékcédulás”, elcsalt választás eredményei napvilágra kerültek (rengeteg botrány közepette), a prímás még jobban megmarkolta ezt a zászlót.259 255 Való igaz, hogy Mindszenty gyakran és szívesen idézte a történelmi példákat, de joggal tette fel a kérdést: „Én rábízom az olvasóra, hogy maga döntse el, ítélje meg: ott marasztaltak-e engem történelmi ismereteim valamelyik régi történelmi korban?” (ME 173). Ezt ma is bárki megítélheti - de csakis Mindszenty saját szövegei, s nem a közéleti, politikai közhelyek alapján. 256 BM 1,497. 25' A megbékélés vagy szembenállás dilemmájáról Id. BM 1, 558-594. 258 Ld. az 1947. július 25-én kiadott nyilatkozatot, in MO 2, 202-203. Az évek párt- politikájáról az egyház szemszögéből Id. BM 1, 668-690 (A hercegprímás és a pártkérdés). 259 Ez mutatkozott meg abban is, hogy úgy személyében, mint a püspöki kar elnökeként végig igyekezett fellépni a párizsi békekonferencia kapcsán az A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 146
