Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A magyar Sion főpapja
A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS- A visszautasítással járó késlekedés elkerülése. Az utód kiválasztása fél évet vett igénybe. Ha most nemet mond, azzal újabb hónapokra betöltetlenül hagyja az esztergomi széket, ami nagyon súlyos és komoly veszélyeket rejtett magában, hisz a magyar egyháznak éppen most volt szüksége erélyes és világos vezetésre.- Bizalom az emberekben. A harcok lezárultával sok szép megnyilvánulása volt a nép körében a vallásos érzéknek, s Mindszenty ezekben bízott, ezekre épített, amikor úgy vélte, kellő pásztori vezetéssel fenntartható a magyar katolicizmus a legnagyobb külső kihívások közepette is.- „Némi remény” a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban, vagyis abban, hogy a nyugati szövetségesek képesek lesznek nyomást gyakorolni a szovjet hatalomra. A „némi” jelző mutatja, hogy Mindszenty nem zárta ki ennek lehetőségét, ugyanakkor túl sok esélyt nem szavazott az ilyen irányú pozitív fellépésnek. Azt, hogy itt nem felemelkedésről és karrierről volt szó, jól mutatja az otthon, Csehimindszenten tett látogatás leírása, amelyre a kihirdetés napján sor került: „A néhány otthon töltött óra alatt öreg szüleim sok könnyet hullattak. A nehéz időkre édesanyám imáit ígérte, de most édesapám is nagyon megindultan búcsúzott tőlem. Ó, a szülői szív megérzi a fenyegető veszedelmet” (ME 87k). Később édesanyja így nyilatkozott: „Sokszor voltam boldog a fiammal, különösen akkor, amikor papnak készült. Később megsirattam. Megsirattam, amikor Veszprémbe ment. Megsirattam, amikor Esztergomba vitték.”200 Érthetjük, honnan örökölte realitásérzékét a későbbi bíboros. Az elkövetkezendő pár nap a veszprémi ügyek lezárásával, az esztergomiak előkészítésével zajlott. Eközben még megjelentetett egy korábban előkészített írást a plébániák szerepéről az Új Ember című 200 Mihalovics, Zs., A szabadság világhőse, in KM 28-30, itt: 28. Figyeljünk fel az anya szavainak a bölcsességére: Veszprémbe még ment, Esztergomba már vitték. Ez is alátámasztja, hogy itt nem valamiféle beteljesült törtetésről van szó, hanem tudatosan meg- és elszenvedett döntésről, ami egyáltalán nem az egyén javát szolgálta. 124
