Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

Szent Margit s a Királynék városában

Mindszenty Józsefnek a szovjet front átvonulása és a „felszabadulás” után már csak kevés ideje maradt a Veszprémi egyházmegye kormányzására, s azt is a sebek gyógyítása, a romok eltakarítása, a remény újraélesztése jellemezte. Mindebben igyekezett eleget tenni annak a szóbeli intésnek, amit kinevezésekor a pápától kapott: legyen paternus, atyai lelkületű püspök. XII. Piusz bizonnyal ismerte jellemét és lendületét, így akarta figyelmeztetni a megváltozott szerep által megkövetelt magatartásra. Jóval később azt írta az idős bíboros egy feljegyzésében: „Sajnos inter arma [háború idején] nem mindig sikerült.”191 Ehhez mi hozzátehetjük - Körmendi József tanúságára, tanulmányára támaszkodva - hogy e kérdésben szokás szerint sokaknál keményebben ítélte meg magát a főpásztor.

1945. szeptember 15-én Grősz József kalocsai érsek, az időben a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke bejelentette Mindszenty József veszprémi püspök esztergomi érsekké, Magyarország prímásává történt kinevezését.192

A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS

191 BM 1, 325.

192 Grősz már szeptember 8-án közölte XII. Piusz döntését a veszprémi püspökkel, aki válasza előtt huszonnégy órás gondolkodási időt kért. Az igent végül két nappal később mondta ki. A bejelentés Pápán, bérmaút közben érte Mindszentyt.

nő