Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Szent Margit s a Királynék városában
Szent Margit s a királynék városában zet visszásságainak ismertetése, a veszélyekre való figyelemfelhívás mellett a körlevél igyekszik pásztori hangot megütve megszólítani a hívők lelkiismeretét: „Szeretettel várjuk a visszatérő menekülteket és elhurcoltakat is, faji és valláskülönbség nélkül. Rideg, kifosztott lakás várja őket? - Pótolja azt segítő szeretetünk. (...) Ezzel kapcsolatban csak egyet kívánunk tőletek, Kedves Híveink: keresztény összetartást és egyetértést. Széthúzásra, gyűlölködésre hajló nép vagyunk, és mily szomorú, amikor közös nyomorúságunkban egymást gyűlöljük, marjuk! Kicsiny nemzet vagyunk, bosszú és megtorlás címén nem irthatjuk egymást. Az engesztelődés szelleméből kell ítélkezni a múlt hibái felett ott, ahol a hibáktól tisztult lelkeket és értékes erőket nyerhetünk vissza a hazának” (ME 76). Ez a szöveg ma, 2016-ban is megállná a helyét, s iránymutatásul szolgálhatna mindazoknak, akik a magyar közvélemény előtt megnyilvánulnak. Bár lenne olyan hang, olyan látásmód, amely 71 évvel e sorok születése után végre magáévá tette volna az azokban foglaltakat! A körlevél emlékeztet a hit fontosságára a szabadság és az értékek megőrzésében, s köszönetét mond a híveknek mindazért a kiállásért, hűségért, az irgalmasság tetteinek gyakorlásáért, amelyek révén „a veszedelem és szorongás napjaiban” vigaszt nyújtottak. Kiemelkedő példát jelentenek azok a papok és világiak, akik vállalták a halált. A szöveg itt külön említi az azóta boldoggá avatott Apor Vilmos győri püspököt. A dokumentum pozitív csalódásként említi, hogy a szovjet hadsereg nem bizonyul (ekkor még) egyházpusztító erőnek, sőt egyes helyeken még olyan tisztekkel is lehetett találkozni, akik jó szándékúnak bizonyultak. A végkövetkeztetés ez: „Csapások eddig is értek bennünket - és ugyan melyik nemzet az, amely ilyeneket nem tapasztalt volna? -, de a csapásokból Isten segítségével mindig kiemelkedtünk. Most is ki fogunk emelkedni” (ME 78). Ennek a bizalomnak az alapja Isten s a magyarok Nagyasszonya. Napjainkban is szükség lenne erre a hitből fakadó hozzáállásra. Egyesek talán más hangot vártak volna el a világégés után a katolikus főpapoktól, ők azonban tudták, hogy ebben a kegyetlen történelmi helyzetben a legfontosabb az erők újraélesztése, a remény felkeltése, a jövő megnyitása egy emui
