Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Szent Margit s a Királynék városában
Szent Margit s a királynék városában el” (ME 61). „Tanulmányaim, tapasztalataim, elmélkedéseim mélyéről szakadtak fel lelkemben ezek a gondolatok, és csalódottan kellett elbocsátanom volt püspökömet, atyai barátomat” (ME 63). Bizonyos értelemben lelki-szellemi mérföldkő ez a találkozás, mégpedig két okból. Először: a tanítvány itt vált végleg önállóvá, „felnőtté”. Szembefordul a mesterével, s el is szakad tőle, megindul, hogy a maga útját járja. Ez nem kisebbíti a szeretetet, a hálát, ugyanakkor elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy valaki önmagává váljon, s ezáltal felvállalja a saját sorsát. Másodszor: erre a szabaddá válásra pont azon kérdés kapcsán került sor, ami azután jellemezte Mindszenty egész későbbi sorsát. Azért lett érsek, prímás és bíboros, mert XII. Piusz az elvhű és rendíthetetlen embert látta benne, akit nem azért helyezett a székébe, hogy tárgyaljon, hanem hogy megálljon, mint viharvert tölgyfa. Egyháza ezt kéri és ezt várja Mindszentytől, ő pedig mindvégig ebben a küldetésben akar kitartani még akkor is, amikor az egyházpolitikai erővonalak már radikálisan megváltoznak. Szűklátókörűség vagy evangéliumi kitartás? A realitásérzék hiánya vagy éppen annak megléte? Nehézkesség vagy „szent együgyűség”? Mindszenty minden olvasata, értékelése e pontokon fordul meg mind a mai napig. A sors iróniája, hogy a történelem milyen gyorsan visszaigazolta a veszprémi püspök véleményét. Elamarosan megérkezik a hír, hogy a palotája pincéjébe menekült asszonyokat, lányokat védelmező győri püspököt, Apor Vilmost nagypéntek napján egy szovjet tiszt gépfegyversorozata terítette le. Mikes püspök pedig szintén az oroszok miatt hal meg: Mindszenty szerint látja brutális gonoszságukat (mások szerint kézigránátot robbantanak a közelében), s szívinfarktusban ösz- szeesik, meghal. A prológus borzalmas: Mikes ravatala mellé az orosz katonák nőket rendelnek, akikkel vacsorát készíttetnek maguknak, majd ott, a halottasházban erőszakolják meg őket.181 181 ME 63. Vö. 63. lábjegyzet: az eseményekről beszámol az akkor 20 esztendős és a helyszínen tartózkodó Dallos Imre papnövendék. Dallos Imre naplója: 1944. szeptember 16. - 1945. május 14. (szerk. Soós, V. A.), Gyürki László magánkiadása, Körmend 2007, 152-156. Ili
