Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Szent Margit s a Királynék városában
öröme még a legrosszabb körülmények között is feléledjen bennük, mint rejtett, ám szilárd bizalom: »Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot. (...) Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény: Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. (...) Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít« (Siral 3,17.21-23.26)” (Evangelii gaudium, nr. 6). A később Kanadába emigrált Máhig János ekként számol be a püspökükkel itt eltöltött időről: „Börtönéletünk alatt közvetlen közelről ismertük meg püspökatyánkat. Tökéletessége, szent élete, jóságos szíve és lelke, részvéte, rettenthetetlen bátorsága és elvhűsége minden nap új fényben ragyogott előttünk.”178 Ez a rabság módot nyitott arra is, hogy a papok és papnövendékek személyes közelségből ismerjék meg főpásztorukat. Már azzal megnyerte feltétlen szeretetüket, hogy amikor - püspöki rangjára tekintettel - külön szobában akarták elhelyezni, ő nem engedett, övéi között maradt, a rossz körülmények között, „...nem fogadta el a kivételezést, hanem ő is együtt alszik kispapjaival a földre leterített szalmán. Étkezéseknél ő is sorba áll, mint a többiek, amikor tovább adják egymásnak a néhány evőeszközt és vizespoharat.”179 Az ünnepek múltával Mindszenty püspököt és paptársait bevitték az Isteni Megváltó Leányai rend soproni központi zárdájába, a papnövendékeket pedig szabadon engedték. Ugyan még itt is őrizet alatt volt a főpásztor, mégis sokkal jobb körülmények jutottak neki, mint Sopronkőhidán. A frissen fölszenteltek már a rendházban mutatták be egymás után az újmiséiket - mindegyikre közös ebéd s püspöki asztalköszöntő következett, amelyben Mindszenty mindannyiszor (fogvatartóik jelenlétében) „bírálta vagy nevetségessé tette a rendszert”.180 Fogságának a szovjet csapatok érkezése vetett véget. 178 Idézi: KH 33. Érdemes megjegyezni, hogy ez alatt az időszak alatt végig Mindszentyvel van a titkára, Lékai László - aki később utóda lett előbb a veszprémi, majd az esztergomi székben. 179 VJ 60. 180 Ld. Közi Horváth, J., Az igehirdető Mindszenty, 20. Szent Margit s a királynék városában 109
