Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Szent Margit s a Királynék városában
Szent Margit s a királynék városában élő egyház kora és atmoszférája tért ide vissza. Az Istene és Egyháza melletti kiállásáért büntetett püspök s a vele a legradikálisabban közösséget vállaló papjai, papnövendékei krisztusi mintát követtek, együttesen járták ezt a kemény keresztutat. Ráadásul minderre olyan történelmi helyzetben került sor, amikor a jövő teljességgel bizonytalan volt: mit hoz az új esztendő? Mikor és hogyan ér véget a háború? Az elkerülhetetlen vereség után milyen sors vár az Egyházra? Lesz-e még bármiféle mód a hitélet továbbvitelére? Jogos és valóban felmerült kérdések voltak ezek. A papszentelés szertartása közben mindenki fejében megfordulhattak ezek az aggódó gondolatok, azzal a nagy kérdőjellel együtt, hogy vajon ez volt-e évekig az utolsó papszentelés Veszprémben? Az üldözések között, a római katakombákban megszületett és megerősödött Egyház vajon ugyanígy végzi be: üldözések közepette, utolsó papszentelését egy veszprémi katakombában ünnepelve? A szertartáson asszisztáló Máhig János így emlékezett vissza a püspök szentbeszédére: „Vértanúságra elszánt határozottság, hazájáért való mély aggódás és kispapjai, valamint papjai iránti végtelen szeretet áradt minden egyes szavából.”174 A front közeledtével döntés született a rabok Sopronkőhidára történő átszállításáról. A korábban cukorgyári épületekből átalakított börtönben nem voltak készen ennyi prominens „vendég” fogadására, így a veszprémi egyházi különítményt egy korábban fűtetlen, használaton kívüli raktárban helyezték el. Elképzelhetjük, milyen emberi nehézséget s a télvíz idején a kényelmetlenségeken túl mennyi szenvedést is okozott ez. Itt mutatták be azután az éjféli misét, aminek kapcsán Mindszenty felidézte szívében Jézus betlehemi születését a városon kívül, az istállóban, de azt a szentestét is, amikor az özvegy Szent Erzsébet gyermekeivel az eisenachi kocsma istállójában ünnepelte a Megváltó születését. A legkisarkítottabb élethelyzetek különösen is közel hozzák a hívő emberhez az evangéliumot: így értjük meg, menynyire igaz, hogy megtestesülése által Krisztus valamiképpen minden emberrel egyesült, s így, új Ádámként feltárta előttünk saját emberi 174 Idézi: Közi Horváth, J., Az igehirdető Mindszenty, 19. 107
