Walter Gyula: Jubileumi beszéd. Az esztergomi kattholikus kör házavatásának tizedik évfordulója alkalmából (Esztergom, 1906)
9 Veszélyezteti az életnézetek komolyságát. Zavarja a szivek nyugalmát. Bénítja az akarat szabad megnyilatkozását. Előítéleteket, elfogultságot, kétkedést lop az elmékbe. Önzést, közönyt, szeretetlenséget olt a lelkekbe. Egykedvűséggel, fásultsággal mételyezi a kebleket. Elidegenít azoktól az érzelmektől és törekvésektől, amelyek a lét magasabb érdekeinek szolgálatára képesítenek. Értéktelenek gyanánt tünteti fel azokat a javakat, amelyek a legtisztább forrásokból csörgedeznek és nemesebb élvezeteket nyújtanak. Feledteti, hogy nem aranymezőkön épült fel a társadalom. Nem ezüstből készültek fen- tartó oszlopai. Nem drága kövekből emelvék falai. Más természetűek, nagyobb értékűek alapjai. Kiváltságos erkölcsi tulajdonok szikláin nyugszik. Az a „kimerithetlen erő“ védelmezi a rázkódtatások veszélyei ellen, amely Gladstone szavai szerint „a kereszténységben rejlik.“ Lépten-nyomon meggyőződhetünk arról, mily mértékben felel meg ez éles megfigyelés a valóságnak.
