Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
az a fiú, akit a szülei pénz közbejöttével egy egyházhoz felajánla- nak, bár parancsra később attól az egyháztól egy időre távoznia kell, neincsak más egyházhoz választható meg hanem ahhoz is, ahonnét eltávozott. Ezekből az látható, hogy amidőn a fentebb leírt sza vaknak el kellett hangozniuk, te az egri egyház választott püspöke voltál, amelytől már régen egy másik egyházhoz választottak meg de nemcsak azt a második egyházat, amelyben most éppen vagy, hanem az előbbit is bírhatnád egyházi engedély alapján, s ezért ebben a kérdésben is ki kell törölnöd a lékedből mindenfajta kétkedést, minthogy - bár ez nyilvánvaló - mentes vág:, és nem kell emiatt semmit sem félned, még ha a testvéred biztosítékot adott is, mert attól az egyháztól már régen átkerültél, miután másikhoz választottak meg amelyben máig megmaradtál. Ennekfolytán nem volt szükség arra, hogy bármely ik személynek - akár a császárnak tudniillik, akár a királynak vagy másvalakinek - írjunk ez ügyben, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy a legkisebb lelkiismereti kétely sem támadhat ebből. A részegeskedő szerzetesről pedig úgy hisszük, másutt elégséges választ kaptál, s kérdésédre nem is tudunk mindenre kiterjedően részletes választ adni, mert hozzád nem mint valami középszerű és a Szentírást írem ismerő férfiúhoz szólunk, hanem mint olyanhoz, aki az isteni és világi dolgokban teljesen kiművelt, és az Egyházban tanító hivatalt tölt be. Erre nézve pedig m inthogy tettédről Isteit hegeiméből soha semmi mást, csak becsületes dolgot hallottunk, nincs is ez ügyben más várakozásunk, csak jó és mindenféle dicséretre feljogosító, s ezt azok sem tagadják, akik ellenségeidnek látszanak, hanem a rólad alkotott vélekedés dicséretes bizonyságát nyújtják, nem tűnt úgy számunkra sem, hogy ezek vizsgálata során azokról a dolgokról a püspököknek vagy másoknak írásainkat el kellene küldenünk. Kérjük azonban körültekintésedet - valamint intünk és meghagyjuk, hogy szívedből teljesen kiirtva az effajta kételyeket, a rádbízott főpapi hivatalban olyan éberen serénykedjél hog> nyájadat méltón vezethesd a legfőbb pásztor, Krisztus elé, és hogy tőle az igazaknak boldogságos megjutalmazása idején hallhassad: »Jól van derék és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe...« (Máté 25,21). Kelt Beneventumban... ”* * Sz. K. fordítása. 79
