Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
ban a pápai befolyás növelésével a királyt az egyházi érdekek tiszteletben tartására szorítja. Ennek a politikának volt tehetséges és elszánt előharcosa Lukács érsek. Az ő rábeszélésére döntött II. Géza amellett, hogy Barbarossa Frigyes ellenfelét, III. Sándort ismeri el törvényes pápának, s ha kell, Frigyessel szemben...” A jeles történész álláspontja az érsek feltételezett indítékait illetőn egy kissé talán egyoldalú, hasonlóképpen a következmények értékelése is. „II. Géza számára magától kínálkozott a Barbarossa Frigyessel való szövetség Bizánc ellen, annál inkább, mivel Frigyesnek nem voltak hűbéri igényei Magyarországgal szemben, mint elődeinek - folytatja Makkai az említettek ötleteinek változékonyságára kevéssé figyelmező gondolatmenetet. - .. .Géza pártállását végül Lukács esztergomi érsek befolyása döntötte el... Állásfoglalása Magyarországnak nem használt, mert elveszítette Bizánccal szemben az egyetlen kínálkozó támaszt, viszont sokat ártott Frigyesnek, akinek németországi ellenzéke éppen Géza magatartásából merített erőt a nyílt fellépésre... A pápai pártnak jól jött a segítség, de azt nem viszonozta, s így Magyarország a maga erejére volt utalva a Mánuellel folyó küzdelemben. .- zárul a körülményeket és lehetséges következményeket nem csekély részben mellőző érvelés. Az ll60 őszén tartott toulouse-i zsinat az ellenpápa általános kiközösítésével (excommunicatio maior) az egyház egyedüli uralkodójá- nak III. Sándort ismerte el. A talányos magyar „eltávolodás” ennek hírére is történhetett Amikor pedig egyre határozottabb lett a német-római császár szándéka, szabatosabb már II. Géza diplomáciája is. Egy új itáliai hadjárat tervétől Barbarossát az általa javasolt találkozáson (Saint-Jean-de-Losne) VII. Lajos sem tudta eltéríteni, amikor a Saőne hídján visszautasította a császár szövetségi ajánlatát III. Sándor egy, Eberhard salzburgi püspöknek címzett levelében (Hói. január 20.) kemény szavakkal bélyegzi meg Barbarossát és törekvéseit, bár a magyarokat még nem említi saját hívei között. Ezt követően fordult a maga levelével Eberhard magyar érsektársa felé, hiszen „a salzburgi őrhelyről” tájékozódva jól ismerhette Lukács gondolkodását és tetteit „Még mielőtt Eberhard megkísértette volna- vélekedett Pauler Gyula -,.. .Lukács már kivitte, hogy - ll6l elején- II. Géza és a magyar egyház határozottan III. Sándor részére állott és csatlakozását a pápának bejelenté...” Ha ez megtörtént, akkor a királyi követtel VII. Lajoshoz indított levél korábbi keletű lehet 72
