Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Származás és "nevesítés"

A

z, hogy az érsek „bánfi” volt, olyan bizonyosság, mint a Nap jelenléte a felhőtakaró fölött. Előkelő - „primates, nobilis” etc. - családban születhetett, gyaníthatóan úgy 1120-1125 körül. Az édesapja „bán” volt, és ez lett a „bánfi” bátyja is: „Apa bán” - Pauler Gyulának „Albanus. Alanus, Appa, Aba, Álba banus”-ból szűrt olvasata szerint.

Ifj. Kállay Ubul genealógus utóbb minden lehetséges név- és nemzetségváltozatot számba vett, s 1902-ben megalkotta a család „hypotetikus nemzedékrendjét”, a tárgyban nála tájékozottabbak ma sem vagyunk. Szerinte „Márton csatári monostoralapító” birtokos testvére: „Elek de genere Gútkeled” már 1116-ban bán volt, és az ő harmadik fia lehetett a legismertebb evangélista nevét viselő „grammás diák”, aki utószülöttként a birtokból kiszorulva valamely plébániai vagy kolostori, káptalani vagy' püspökségi iskolában a hasonnevűek között a „bánfi” lett.

Ezek alapján a csatári birtok további tulajdonosa, a Dráva-melléki másik főúr már Kálmán király (1095-1116), majd II. István (1116— 1131) hadvezére volt. Zárát ugyan a velenceiek támadásaitól nem sikerült megvédenie, de idősen is hűséggel szolgált II. Béla uralkodása idejében (1131-1141). Az 1139 előtt meghalt Elek bán három fiából kettő lett „nagyúr” - a legidősebb még apja életében eltűnt a kutatók látóköre elől. Itt és ekkor fejeződhetett be az érsek körüli eredetkutatás, bár korábbról bőséggel akad néhány ettől eltérő vélemény.

„Lukács érseket Lehotzky [András, 1741-1813] a Hahold-nemzet- ségből származtatja, ki után Nagy Iván is indult, de egy kézirat nyomán reá jött, hogy az alsó-lendvai Bánffyak az Amadékkal közös Guth Keled nemzetségből származtak. Nagy Ivánt követi Knauz Nándor is. Mi azonban tekintettel arra, hogy ez időben a Bánffy név teljesen ismeretlen volt még, mert csak jóval utóbb lett családnév, s így az említett szerzők előlegezték e nevet Lukácsnak, - őt egyszerűen Lukács érseknek fogjuk nevezni..- érvel és dönt a névváltozatok lehetőségei körül Balics Lajos. És valóban: Lehotzky András, Nagy Iván, Kempelen Béla genealógiai adattárai, Knauz Nándor, Thallóczy Lajos és mások tanulmányainak névválasztása és e tárgyú forrásművei, Balics Lajos, Pauler Gyula, Kállay Ubul, közben Marczali Henrik, Wertner Mór és a többiek rokonszenves összefoglalásainak érveinél meggyőzőbbet aligha lehetne mondani.

15