Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Válaszút és visszavonás
ura miféle célból tanácsolhatta ezt, és adta kincstárából a magyar herceg kezébe az önmagában is értékes ajándékot, amelynek a királyjelölt csupán jóhiszemű közvetítője lehetett. Maga csak arra vigyázott nagyon, hogy a nyilvánosan tett esküje ne tartalmazzon a magyar királyság hűbéri elkötelezettségére vonatkozó ígéretet Nem is tartalmazott Megindultan hallgatták követeink. A küldöttség málhájában pedig az ajándék pallium békésen jutott a nem kevés kétellyel viaskodó, sokféle harcban megtört, az ismeretlen jövőtől szorongó Lukács érsek elé. Elképzelhető nem várt meglepetése, amikor a szemében egyértelmű adomány eléje került. A még kölyökként látott, nyurga herceg meggondolatlanul önfeledt gesztusa az egykori nevelő tudatában viharzó parázslást szított Régi emlékek nem kevés keserűséggel lezárult kapuit nyitotta fel: efféle ajándékot csak római pápa adhat kedvelnének, ilyenért Rómába illenék zarándokolni kánoni szokás szerint. Ő ugyan a meglevőt III. Sándor pápa legátusai közvetítésével kapta, és a mostani királyjelölt áldott emlékű édesapja, II. Géza király kezéből vette át, akinek melléről sugárzott a Szent István apostoli örökségét szimbolizáló kereszt; közepének foglalatában Krisztus keresztfájának egy apró szilánkjával - az „igazi” átvétele alkalmával ezt csókolta meg. Megrendítette a különbözés. A bizantin gesztus ténye, módja és tárgya egyaránt sértette tekintélyét és szigorú életelveit. A felháborodást követő fejlemények sokféle módon értelmezhetők. Lukács érsek tiltakozását egyetlen gesztusban mutatta fel: „a felkenést és a koronát” megtagadta a bizánci pompájú kísérettel Esztergomba érkezett királyjelölt előtt A szimóniára vonatkozó irtóza- tát, a gyanútól való félelmét ismerjük korábbról, de az is bizonyos, hogy az efféle dolgokban járatlan Béla hercegnek aligha lehettek bárminő alantas szándékai. Az ajándékozást Györffy György ugyan „mellékesnek tónő oknak” sejti az érsek indítékaiban, mások akár „casus belliként” értékelik, amelyet „remekül kihasznált” az időközben Géza herceg mellé „visszapártolt” Lukács. A „választás” módosult Az évtizedes együttlétben Manuél fiaként neveltette Alexioszt. De az ifjú herceg bizánci helyzete a császár újabb házasságában született, majd harmadfél esztendősen társuralkodóvá koronázott vér szerinti Alexiosz (1171. március) létével alapjaiban megváltozott. A „deszpotész Béla-Alexiosz” rangja a császári trón várományosából 152
