Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain

tot” megerősíti és mindenkorra fenntartja édesapja engedményeit és jogait. Az ll6l-es megállapodás ekkorra már hivatkozási alap annak elismerésével, hogy a fiú nem tartotta be apja ígéretét

Az „első megállapodásról” írásos emléket nem őriznek a kúria levéltárában, talán nem is készült ilyen, hiszen a király feddhetetlensége és az érsek erénye biztosította az adott szó erejét Ha ez így történt, akkor n. Géza a hazai egyház felügyeletére lemondásai ellenében is eléggé szabad kezet kapott ígéreteit bizonyára őrizte a jelenlévők emlékezete, ez érseke intézkedéseinek kellő jogalapot adott

A király az eleven kapcsolat révén ismerhette IV. Adorján pápa és I. Vilmos szicíliai király „beneventói egyezményéé’ (1156. június), amely rendezte a pápai-normann viszonyt, egyben harminc esztendőre békével szolgált a felek között Az itt kötött szerződés alapjaiban hasonló ahhoz, amiben öt esztendőre a magyar király a legátusokkal megegyezett És mindkét megállapodás kizárja az uralkodók vélt vagy valós „apostoli jogait”. Bár 1098-ban II. Orbán pápa az „államalapító” Roger gróf számára nagylelkűen „vicelegatusi jogokat” engedélyezett a nemrégiben meghódított és sokféle szellemi befolyás alatt álló Szicíliában a római egyház szervezetének kiépítésére, majd II. Roger hűbéresküje, az országegyesítés és a sikeres egyházszervezés elfogadásával Palermóban II. Anakletus pápától királyi címet és koronát kapott (1130).

Jól látták tehát a németek, és jól látta Becket és Salisbury: a két történet valóban párhuzamos. Ha nem is tartották elfogadhatónak, nyilván ismerték a pápai szándékot a beneventói és az esztergomi egyezkedések mögött.

Gálos értelmezésében az írásba foglalt dekrétum legfőbb történeti értéke „a megerősítést és fenntartást egybefoglaló” első pontban mutatkozik. „Konkordátum-jellegét” is ez adja, hiszen a további pontokkal a király „csak a vitás és sérelmes gyakorlatot kívánja orvosolni”. Ezek inkább „a törvényes jogállapot írott rögzítése(i] a jogbizonytalanságban burjánzó, egyházi érdekekre káros gyakorlat kiküszöbölésére...”, hiszen kizárólag csak a helyi rendezés feltételei. A szerződés „írásos alapot nyújtott arra, hogy a Szentszék áldásos befolyását állandóan éreztesse hazánkkal...”, hiszen „a törvényességet az Egyház képviselte a királyra nézve, mint amely a múlttal való összeköttetést és a koronázás ténye által a természetfeletti szentesítést jelenti és közvetíti...”

144