Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain
csupán a másutt őrzöttek másolataival pótolhatók. Marczali Henrik egy ilyen kópia alapján közli és fordítja le a kiváltságlevél szövegét, jegyzetében adva lelőhelyét A „dekrétum” első bekezdései szerint valójában az egyház főpapjai előtt tett királyi fogadalom írott foglalata. A királyt az édesapja iránti tisztelet, a belátás és ésszerűség, a legátus és az érsek intelmei késztették a kánoni törvényesség által meghatározott útra - ezért újítja fel II. Géza lemondását „a főpapok letételéről és áthelyezéséről”, ígérve, hogy a továbbiakban kéri a pápai beleegyezést. A „beültetések, kinevezések” egykori gyakorlatának említése itt már nem fordul elő, ez a korábbi önkényes szokás Lukács idejére feltehetően megszűnhetett. Ha jól értelmezzük, akkor a főpapi stallumokba a kánoni választás során kerültek ellen a király valamely valós vagy mondvacsinált indokkal mégiscsak vétót emelhetett eddig, de itt írásba foglaltan ígéri, hogy a jövőben ezt még a királyi egyházak prépostjai és apátjai köríti is csak bizonyított vagy bevallott törvényszegések után kezdeményezi. Úgy tűnik, a szerződés jelentős mértékben kurtította „a királyi alapítású magánegyházak” (Eigenkirche) működésébe való beleszólás (ius patronatus) korábban korlátlan lehetőségeit Az okirat egy uralkodói ígérettel tanúsítja, hogy a hazai egyházi szervezet kiépítése befejeződött, ezzel az áldozatos alapítások kora véget ért, egyben a világi irányítás törvényes lehetősége is. „Ezzel a rendelkezéssel a magyarországi egyház életében új korszak nyílik: a főpapi székek betöltésénél az egyetemes egyház törvényei uralomra jutnak, a kánoni választás gyakorlata honosul meg...” - értékeli a reményteli eredményt Fraknói Vilmos, bár később nem kevés példát említ „a meghonosulás” változó módozataira Sejtetve, hogy a „brachium saeculare” gyakorlatának vége azért mégsem feltételezhető. Zalka János 1853-ban a királyi tett értéke felett örvendezett: „a fejedelem megígéri az elődjei alatt kezdett s kormánya alatt folytatott visszaélések megszüntetését egy nyilvános okmányban, mellyből az... bitorlások nyilvános bevallása is kitűnik, s így Lukács érseknek Isten egyházáért s az ő szent nevében tett fáradozásit kívánt siker koronázta...” - vallja, az érsek érdemét illően megalapozva „az egyesség” megszületésében. Az egyházi kiváltságlevél súlyos ígéreteit történetíróink is egyértelműen az esztergomi érsek meritumaként értékelik. „így sikerült 140
