Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain

és bélpoklosok gyógyítását vállaló Szent Lázár kereszteseknek, a templomos lovagoknak és másoknak, az „institutio apostolién” fegyveres és gyógyító híveinek.

Gerhardus (Gerhoh) reichersbergi prépostnak az llSOes évek végén írt ítélkezése eléggé meglepő az elmondottak után. ,Az ország barbár, és olyan fejedelmek alatt él - írta -, akik még csak névleg is alig tartoznak a kereszténységhez..Ezt a csupán látszólagosan gregoriánus ellenszenvet sejtető értékelést a már ismert teuton gőg mellett magyarázza talán a prépost rövidke idejű „Frigyes- pártisága”, hiszen a császárral „a salzburgi Eberhard érsek” szentté avatása érdekében utóbb szembeszáll. ítéletének indoka talán az lehet, hogy amikor III. Jenő pápa legátusaként országunkon keresztül kívánt utazni, II. Géza király erre nem adott engedélyt A prépost kérését bizonyára a királyné tanácsára és az orosz trónviszály feletti aggodalmában utasította el, ezért és a pápa hirtelen halála miatt (1153- július 8.) a különben bölcs és szorgalmatos Gerhardus életének legszebb lehetősége röppent el, bosszúsan kellett csalódnia.

II. Géza király lovagi erényei között külön figyelmet érdemel a Szent István emlékét, munkáját és apostoliságát tudatosan vállalt tisztelete. Ezt jelzi az elsőszülött fiú névadása, a magyar stefanita kanonokrend alapítása, valamint a jeruzsálemi templomépítés. Az Ipa- tyev-krónikából tudjuk, hogy a magyar király nyakában egy, még Szent Istvántól származó mellkeresztet viselt, ebbe foglaltan Krisztus keresztfájának aprócska szilánkja rejtezett. Amikor pedig Eufroszina királyné testvére, Izjavszláv kijevi nagyfejedelem szövetségeseként viszálykodó testvére, Vlagyimirko halicsi fejedelem ellen hadjáratot viselt (1152), erre a keresztre tett esküvel fogadott békét az önző rokon. Fogadalmát ugyan hamar megszegte, az ereklye pedig majd 1270 után IV. Béla király leánya, a testvérharag elől menekülő Anna hercegnő ládáiban Prágába került, és itt a Szent Vid-székesegyház féltő gonddal őrzött kincse maradt

„Apostoli elődjének kultusza” körül egy másik tette is igazolja szándékait: a szentjobbi apátság újjáépítése és ismételt királyi tulajdonba vétele. Mint erről a Hartvik-legenda tudósít, István király 1060 körüli „második eltemetése” után az épségben talált jobbját a gyűrűvel a székesfehérvári templom káptalani kincstárából Mercurius őrkanonok magához vette, és a Berettyó melléki, családi alapítású bencés monostorában rejtette el. A „felemelés” és a szentté avatás

131