Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain
n. Orbán fényes diadalt aratott III. Kelemen ellenpápa felett, a lombard szövetséggel megfékezve megszorongatta Itáliában IV. Henriket apró győzelmecskéket aratgatva a felette látványos Canossa (1077. január) után, bár az elemzők szerint meglepő módon inkább békülékenységével mentette meg kevésbé hajlékony elődje, VII. Gergely életművét De Clermontban a keresztes hadjárat meghirdetése mellett megerősíti a világi invesztitúra tilalmát, megtiltva azt is, hogy világiaknak az egyház tagjai hűségesküvel szolgáljanak. De ez utóbbi kérdéskörről a II. Orbánt váltó II. Paschalis pápa, a francia földön regnáló Raniero di Bieda (1099-1118) az elődjénél már jóval keményebben és nagyobb szigorral gondoskodott Könyves Kálmán dalmáciai hódításának hatására Horvátországba, majd Magyarországra legátusaként Ágoston bíborost küldte (1103), és bár a magyar uralkodó nehezen engedett, de a bíbornok „a két újabb tartomány királyi címének” pápai elismerése fejében elérte a guas- tallai okmány elfogadását mái- a nyilatkozat kérdéses aláírása előtt Tehát Könyves Kálmán ez újabb címek mögötti tartalom érdekében áldozta fel azt, amiben bizonyos lehetett előbb. És bizonyos is maradt - így jelzik további tettei „egyháza” körül. Ezért is okozott a magyar uralkodó által a kalocsa-bácsi érsekségbe ültetett Pál érsek beiktatása után (1105) II. Paschalis pápa egy félre nem érthető gesztusa ezen a tájon meglepő felzúdulást: az érseknek palliumot küldött, és ezért cserébe hűségesküt követelt. „A példátlan eset” bonyodalmai során pedig az ingerült Kálmán királytól megkérdi levelében: „vajon a magyar fejedelmeknek mondatott-e: és te erősítsd meg testvéredet?..Amikor pedig a számonkérésre „a sértett” a nemrégiben ismét felajánlott „szent- istváni privilégiumra” hivatkozva válaszol, erre a konok pápa még egyértelműbben felelt. Bemutatásra kérte azt a kúriai okmányt, melyben a szent király „legatus a latere jogáról” megbizonyosod- hatik. Ilyennel pedig a magyar királyi okiratgyűjtemény még másolatban sem rendelkezett, és efféle a vatikáni levéltárban sem volt található, a regeszták sem jelölik. A magyar egyház történetében hasonló értékű pápai beavatkozás korábban nem fordult elő. „Az eset mind egyházi, mind világi körökben nagy feltűnést keltett, mivel ez volt a pápaság első nyílt beavatkozása Magyarországon a főpapi székek betöltésénél...” - írja Koszta László a kalocsai érsekség kezdeteit jegyző tanul124
