Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain
M agyarország „annak a követségnek GuastaUába érkezésével lépett be a XII. századba, mely - számos forrás egybehangzó állítása szerint - Kálmán király lemondását jelentette be az ott jelen levő pápának az invesztitúra jogáról. Eltekintve attól, hogy mi is pontosan a kifejezés jogi tartalma, bizonyos, hogy a király - szakítva elődeinek és nagybátyjának, Szent Lászlónak a pápa és a császár küzdelmeiben nem mindig egyértelmű politikájával - a pápa oldalára állt, s országában egyházpolitikáját is elhatározásának megfelelően alakította..- állapítja meg Mezey László. Természetesen ő is idéz II. Orbán pápának a püspökből uralkodóvá emelkedett Kálmán királyt, „a kánonok tudományával ékes” fejedelmet üdvözlő leveléből (Saint-Gilles, 1096. július 27.), amelyben az öröm kifejezése mellett „a horvát-dalmát ügyek” és a német-római császárral kötött szövetség (IV. Henrik, 1092) folytán László király és a pápai udvar eléggé fagyossá merevült kapcsolatát kívánta módosítani. Egy kissé átmelegíteni ismét azt, ami forró volt előbb. Bizonyára a bencés Saint-Gilles főapátja, Odilo tájékoztatta II. Orbán pápát a magyarok időszerű és lehetséges „visszaszelí- dítésének” alkalmas esélyeiről. Pár évvel korábban Odilo jelen volt „Saint-Gilles leányegyháza”, a László király által alapított és Szent Egyed tiszteletére emelt somogyvári apátság felszentelésénél (1091), amelynél ugyan megmaradt „a királyi kegyúr” fennhatósága, de az apátság a pápai legátus, Teuzo bíboros és Odilo főapát akaratából a clunyi reform alapelvei szerint működött Az itt élő, főként francia származású szerzetesekkel Odilo folyamatos kapcsolatot tartott, így értesült „a magyar ügyekről”, tájékoztatta Teuzo bíborost, aki továbbította a híreket a pápai kúriának. Előbb csak a trónutódlás bonyodalmairól, majd arról, hogy „az elpártolt” László király székébe az utódnak kiszemelt Álmos herceg helyett öccse - Várad vagy Eger püspöke -, Kálmán került, aki a felkenést és a koronát „szíves elbocsátással” kapta 1095 elején. A pápa az ifjú uralkodóhoz írt levelében engedélyt kért követének, Odilo főapátnak ismételt magyarországi fogadására, egyben megígérte, hogy ha erre Kálmántól kérést kap, megadja számára „azt a tisztességet és méltóságot, melyet Szent István az Apostoli Széktől köztudomás szerint kiérdemelt...” A büszke magyar uralkodó ugyan nem igényelte ezt, mivel bizonyos volt abban, hogy az 1092119
