Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

III. István alig évtizedes uralkodásának legfőbb értéke, hogy a világi és egyházi nemesség áldozatvállalása és a baráti fejedelmek segítsége eredményeként az országot hűbéri megalázásra késztető, sorozatosan érkező bizánci kísérletekkel szembeszállt. Az ellenállás sikerének azonban emberi életekben és más értékekben, a déli országrészek időleges elvesztésében hatalmas ára volt „Uralomra jutása egyúttal nagy diadala a római egyháznak is. Diadala Lukács érseknek, ki vallásos meggyőződését és jellemének fenségét át akarja ruházni arra az egyházra, amelyet az ő egyénisége csatolt újra Rómához...” - összegez Marczali.

III. István és Lukács érsek közös tevékenységéről kevesebb megbecsüléssel mi sem szólhatunk. A törhetetlen hitű és szilárd gerincű érsek halotti orációját a fájdalom, kétségbeesés és reménytelenség fel-feltörő zokogásával küszködve hallgathatták a királyasszonyok és vendéghercegek, az uralkodó főrangú hívei és hivatalnokai, a koporsót körülálló egyháziak, távolabb a város polgárai. Az arctalan jövőtől féltek mindannyian.

,A nemzet három pártra oszolt; az egyik az áldott állapotban levő királyné szülését bevárandónak vélte; a másik az elhunyt király test- véröccsét, Bélát tekintette a trón törvényes örökösének; a harmadik az ifjabb testvért, Gejzát óhajtotta trónra segíteni. A polgárháború veszélyét a Szentszék hárította el. III. Sándor Béla mellett foglalt állást... a törvényes örökösödési rend előtt meghajolt...” - nyitott fényt a szívekbe dermedő aggodalmak indítékaira Fraknói Vilmos dísztelenül. De „a hármas dilemma” kényszerének megoldása még pápai segédlettel sem teremt minden résztvevő számára nyugalmat, békét és derűt