Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
elhalálozása után ezentúl egyházi javakba világi gondnokokat nem helyezünk, hanem csak tisztes egyháziakat, akik nem élvezetükre, hanem életszükségleteikre bizonyos mérsékelt részt kapnak az egyházi jövedelmekből, a többit viszont csalás nélkül, jóhiszeműen templomok, püspöki és kanonoki házak javítására, özvegyek, szegények és árvák segélyezésére kötelesek fordítani. 3- Mi magunk és utódaink sohasem fogunk az egyházi javakból semmit a magunk hasznára fordítani, hacsak, amitől Isten mentsen, ellenséges haderő nem tör országunkra, vagy más égető szükség ezt nem kívánja, de akkor sem teszünk semmit a püspökök tanácsa nélkül. 4. Hozzátesszük és mindenkorra megerősítjük magunkra és utódainkra nézve, hogy régi szokásainkról magunk és utódaink részéről lemondva, ezentúl nem fogjuk a prépostokat és apátokat pré- postságuktól, apátságuktól és méltóságuktól megfosztani, hacsak szerencsétlenségükre rájuk nem bizonyítanak kánoni rend szerint valami bűnt, vagy ők maguk nem vallanak be ilyest 5. Kozmas kalocsai érsek, a megyés és választott püspökök, a királyi prépostok és apátok, elfogadva azt az adományt és szabadságot, melyet Szent Péter és szent Atyánk: Sándor pápa, valamint az apostoli szék legátusa iránti tiszteletből nekik engedélyeztünk, szintén az említett bíbornok kezébe letették azt a rossz és kánonokba ütköző szokásukat, melyet prépostok és más méltóságok beiktatásánál és megfosztásánál és más egyházi javak eltulajdonítása által eddig gyakoroltak. 6. Ezért közös megegyezéssel szabad hozzájárulásunkkal elhatározzuk, és e kiváltságlevelünkkel mindenkorra megerősítjük, prépostoknak vagy apátoknak ne legyen szabad ezentúl a prépostokat prépostságuktól megfosztani, vagy más egyházi személyeket méltóságuktól és egyházi javadalmuktól megfosztani, hacsak kánoni módon rájuk nem bizonyult valami bűn, vagy azt be nem vallották. Mindezeket úgy tekintse mindenki, mint dicső anyánk: a királyné, az érsekek, püspökök, királyi prépostok, apátok, ispánok, előkelők és más urak tanácsából megállapított és megerősített határozatot” Gálos László az ismételt közreadásban Marczali Henrik fordítását tette teljesebbé és frissítette fel. Az okiratot „az első magyar konkordátum” néven mutatja be, bár valójában inkább az érsek szorításában és „a legátus intelmei” nyomán formálódott királyi fogadalom, 105
