Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
el, mindemellett elgondolkodtató Győry János okfejtése is, mely szerint „elképzelhető, hogy a király és a legátus tárgyalásai zsinat keretében folytak le, de biztosan nem annak az eredményeképpen jött létre a megegyezés.. Feltételezhető - bár a jeles eseményekről Szuromi Szabolcs másként vélekedik hogy a király és érseke mégiscsak Veszprémig mentek az időben meghívott legátus elé, majd az itt összehangoltakat mondták el Esztergomban, a zsinati képviselők előtt. Mindez természetesen élőszóban történt, és mivel a pápa később is nehezen tudott „érvényt szerezni” elvárásainak, ezért foglaltatta írásba a királyi és egyházi ígéreteket Ha ez így történt, megoldódhatnék néhány rejtély a változó sziglájú színhelyek, akár „a hitelesség” kérdései és néhány további „historikus talány” körül. Az ekként célirányosabbnak tűnő történelmi folyamat minősítése így talán akár egyértelműbbnek is tekinthető, mint tette ezt a rébu- szok ingoványában korántsem búvárkodó Balics Lajos, aki szerint „Lukács érsek erélyesen figyelmeztette a főpapokat a veszedelemre, mely, miként Angolországot, úgy hazánkat is elérheti...”, korszerűbb ortográfiával ismételve Zalka János patinás mondatait II. Henrik és Becket Tamás végzetes küzdelme ekkor valóban intő például szolgált több helyütt, az érsek sorsára Európa szorongva figyelt Egyaránt féltették a király haragjától és az elővigyázatos pápa béketűrésétől is. Nyomatékosabb rokonszenv formálódott sokfelé az egyházukért nyíltabban és egyértelműbben kiálló érsekek iránt „Kérdéses, hogy a magyar uralkodó veszni hagyta-e az apja által kicsikart kedvezményeket, avagy a Manfréd bíboros által, esetleg a bíboros kúriába való visszatérése után megfogalmazott, mindenesetre szokatlan körülmények között megfogalmazott irat hallgat csak róluk...” - sorolja Szovák az előtte felnyílt talányokat. „Elképzelhető - folytatja hogy a király és a legátus tárgyalásai egy legátusi zsinat keretében folytak le, de biztosan nem annak eredményeképpen jött létre a megegyezés...” „Előbb a legátus és a király egyezett meg, majd a zsinat elé tárták...” - vélte már Pauler Gyula, és az általa jelölt dátumot (1171) csupán jelezve veszi át a Magyarország történeti kronológiája is. A „szöveg” Péterffy Károly összefoglaló munkáját (Sacra concilia in regno Hungáriáé celebrata, 1-2. kötet, 1741-1742) követően került először a hazai egyháztörténet látókörébe, innen veszi át Kol103
