Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
Alberto de Mórra kardinális majd 1187 végén közel két hónapon át fogja VIII. Gergely néven viselni a pápai koronát. Az egyházi híradások szerint már 11Ó9 előtt is járt Magyarországon, és második útján egy kissé késlekedik. Tengeri úton indult, és amikor Spalató- ban partot ért, a város főpapjai „megkínálták” az éppen üres érseki székkel, amelyet a bíboros készséggel elfogadott Csak III. Sándor mind erőteljesebb felszólításai eredményeként hagyta ott stallumát, és folytatja útját Esztergom felé. Itt „a keresztény fegyelmet, ahol meglazult, helyreállította, úgy a király, mint a népnek a pápa iránt tartozó engedelmességet kieszközölte, s végül mindent, a mit a pápa reá bízott, szerencsésen elvégzett...” - Balics Lajos nagy megelégedésére így minden a kölcsönös elvárás célszerűségével alakult. A valószínűleg Rómában és később formázott „királyi ígéret” „M” sziglája az elmondottak alapján nem elégítette ki a historikusokat, hiszen „Mórái Albert bíbornok” Spalatóban rekedt Az ismétlődő kutatás látókörébe először Manfréd bíboros, praenestei püspök személye került, utóbb egy másik Manfréd, a római San Giorgio in Velabro-templom bíboros-diakónusa, legutóbb Szuromi Szabolcs Anzelm, korábban mások konklúziói szerint. Tény, hogy „a magyar uralkodó hihetőleg ezúttal már korántsem volt abban a helyzetben, mint apja, hogy feltételeket szabhatott volna, ugyanakkor a belső konszolidáció érdekében rászorult a Szentszékkel való kapcsolat rendezésére, annál is inkább, mivel éppen egyházi téren jelentkeztek súlyos problémák ezekben az években az esztergomi érsek konfliktusai révén..- írja „az előzményekről” Szovák Kornél. A „viszálykeltő főpappal” egyidejűleg születtek gondjai a kúriának is. A bíboros másik megbízatása az volt, „hogy Lukács esztergomi érseket a pápa többszöri parancsa után személyesen vegye rá András győri püspök kalocsai érsekké ordiná- lására..- folytatja Szovák. De ez a feladat teljesítetlen maradt, mivel a kalocsai stallumot ekkorra már a volt egri püspök, Chemma (Soma) töltötte be, Lukács érsek bizalmasa - nevére a pápai oklevél „C” sziglájának téves feloldása - „Cosmas” - utal. Minden további maradék nélkül teljesedett, a harmadik esztergomi tartományi zsinat hiánytalanul elfogadta a rábízottakat „az apokrif írásbafoglalás” (Györffy György) konvenciói szerint Az egybegyűltek feladata a hazai egyház kánoni rendjének helyreállítása volt, II. Géza „fogadalmának” megújítása - egy korszerűbb és szilárdabb 101