Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
gadta áldását a királytól és az őt védelmező Eufroszinától, és ennek híre a pápai udvarba is eljutott. III. Sándor indulatosan emlékezik erre, feledve az indítékokat. .Amíg a király gyermek volt - mesél tovább Mapes ezt az időt Lukács a legteljesebb békességben töltötte, de ifjúságának idejét már nem. A király ugyanis ifjúvá serdülve nagyobb dolgokra vállalkozott, mint amikre képes volt, és anyagi támasza fogytával nem riadt vissza az egyházi vagyon tékozlásától sem. Lukács számos esetben, köny- nyek közt figyelmeztette őt, majd mikor látta hajlíthatadan makacsságát, sírva egyházi átok alá vetette és sokat könyörögvén érte Krisztushoz, kiérdemelte számára Istennél a kegyelmet, hogy a király igaz bűnbánattól vezettetve az esztergomi egyházhoz sietett, eleget téve Lukács kívánságainak. Lukács az egész kléais és a nép kíséretében ünnepi ötömmel eléje vonult, feloldozta és maga mellé véve kísérte...” Szelíden gyanakvó derűvel olvasom Mapes angyalian jámbor fabuláját a könyörgő sírásoktól a majdhogy harangzúgásos végkifejletig. Ha ez valóban így történt, indítéka az általa is nevelt egykori gyermek iránti szeretet és ragaszkodás, egyben a puritán kötelességtudat szorítása - az érsek maga is szenvedett attól, amire kényszerült. Kettőzött féltés és félelem irányította indulatát: az egyház és nemzet szolgálata és „büntető szeretete” a kényszer kelepcéjében vergődő király iránt Jól látta Balics Lajos: „Az ifjú III. István ugyanis a trónviszály és a pártharczok alatt minden vagyonából kifogyott, s hogy a királyi háztartás költségeit fedezhesse s barátait továbbra is magához fűzhesse, az egyházi vagyonból iparkodott magát kárpótolni s azt válogatás nélkül foglalta le..- az elvesztetteket elvettek- kel pótolta tehát. A hiány csak növekedett Az intelmek hatására III. István a fél évtizeden át tartó, sok ezer emberéletet és jelentős áldozatot követelő, de végül megtalált „bizánci béke” árnyékában az ország elvesztett nyugalmának és maradék nemzetközi tekintélyének új alapozását indítja el. Szándékához az érsekben készséges társra talál. Mérlegelésük alapja, hogy Manuél a hírek szerint újabban inkább keleti területszerzésről, e táji hűbéri kapcsolatteremtésről álmodozott A magyar királyság „tartózkodásának” jele, hogy a bizánciak ellen készülődő szerbek közös fellépésre tett ajánlatát elutasítja, és „a zárai jogokról” lemondva a Manuéllel megszakítatlan perben álló Velencei Köztársasággal alakít baráti kapcsolatot. A szándék „dinasztikus vonatkozás”, hogy 1167 99 VÄBOH KÖHYVTi
