Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Bevezető
könyvtári nyelven szólva - egy-egy szakcsoportot tekint át: a középkorban olyan nagyon fontos kánonjogi, vagy a rengeteg egyházi intézmény mindennapi életéhez tartozó szertartáskönyveket rendezi, mintegy katalógusát adja. A határ más téren is tág, a veszprémi káptalani könyvtár 15. századi kölcsönzőnaplója ugyanúgy helyet kap a kötetben, mint a Halotti beszéd vizsgálata, vagy a középkori Magyarország büszkeségének, Janus Pannoniusnak verseit tartalmazó olmützi kódex bemutatása. A kaleidoszkópot tovább forgatva, biztosan feltűnik a töredékek nagy szerepe. A magyar tudományos élet régen felismerte, hogy ha kulturális életünkről valós képet akar megrajzolni, nem elég a vak véletlen játékszabályai szerint megmaradt teljes emlékek gyűjtése, azokra a töredékekre is szükség van, amelyek a mű meglétét, magyarországi használatát bizonyíthatják. A szerencsésebb múlttal rendelkező országokban is fontos ez a munka, nálunk jelentősége óriásira nő. Kánonjogi műveltségünk képe biztosan sokkal szegényesebb lenne, szükségszerűen primitívebb állapotokra kellene következtetni, ha a töredéket nem vennénk tekintetbe. Ha az a 18 vékonyka pergamentcsík és két teljes lap, amelyet a 15. század elején Becsben könyvkötésre használtak fel, nem került volna elő, nem szaporodott volna meg a hivatalos iratok és magánlevelek formuláskönyveinek legfeljebb fél tucatra rúgó csoportja. A formuláskönyv töredékes szövegének közreadása hagyományos módon történt, és új eredményekre vezetett, más esetben a régi eljárások nem lehettek hatásosak. A modern kriminalisztika teljes fegyvertárának bevetése döntötte el azt a régóta vitás kérdést, hogy vajon az ún. "Esztergomi krónika" - egy mindössze egylapos bejegyzés egy iskoláskönyv végén - a kódex többi részével egykorúnak tekinthető-e, vagy 19. századi hamisítvány. A kriminológia szakemberei örömmel próbálták ki fegyvereiket, a kodikológusok, a művészet-, zene- és irodalomtörténet művelői mind saját módszerükkel igyekeztek a kódexeket vizsgálni, és új eredményekre jutni. Nagy szenzációt ezek az eredmények nem hoztak, nem bukkantak ismeretlen nyelvemlékekre, s ha régóta ismert kódexek új megvilágításba kerültek is, ez még nem változtatta meg alapvetően a középkori művelődé8
