Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Tarnai Andor: A Halotti Beszéd retorikája
Genesis 2, 16-17 Halotti Beszéd Praecepitque ei dicens: Ex omni ligno paradisi comede: De ligno autem scientiae boni et mali ne comedas, in quocumque enim die comederis ex eo, morte morieris. És mend párádicsumben ßoloß ^imilcsektűl mondá neki élnie. Xéon tilutoá űt Í3 fá jimilcsétűl. je mondoá neki, méret nüm én^ik: isá, ki napon émdöl az jimilcstűl, xálének ^alóláél x°lszAz a részlet viszont, amely szerint Ádám és Éva "evék" a tiltott gyümölcsből, és vele az egész emberi nemnek "halált evék", kétségtelenül a Sermo-ból való, egyetlen kivétellel: sem ebben, sem a Bibliában nincsen benne, hogy "a gyümölcsnek oly keserű vala ize, hogy torkukat megsza- kasztja vala". Véleményem szerint az elmondottakból az következik, hogy a magyar nyelvű Halotti Beszédnek a Sermo mellett két további forrása van, s általuk más megvilágításba kerül a szöveg, a szövegező és közönsége. Nyoma van a Genesis szövegszerű ismeretének, és belopakodott egy állítás, ami a Bibliából hiányzik, de (előttem ismeretlen szöveg alapján) része lehetett a "népszerű egyházi tanításnak". Ha pedig a Biblia és a tanítási tradíció hatásáról beszélni lehet, talán nem lesz indokolatlan az az állítás sem, hogy a magyar szöveg kialakítását e két újabb tényező erősen befolyásolta, a "népszerű egyházi tanításnak" pedig magyar nyelvűnek kellett lenni. Eme tanítás frazeológiájából származhat ugyanis a magyarban mind a bibliai eredetű, stilisztikai vonatkozásban sokszor és dicséröen emlegetett "halálnak halálával halsz" kifejezés, mint a "morte morieris" magyar megfelelője, ami utóbb került a Jordánszky-kódexbe, mind pedig a Sermo-ban is meglevő "pulvis sumus", amely "por és hamu" alakban jelenik meg magyarul, és anyanyelvi szövegekben jóval később is általános.^ A "por és hamu" latinját a Sermo közepéből kellett kiásnia a magyar tolmácsolónak hogy a sajátjának elejére tegye és emiatt elég való45
