Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Vizkelety András: Ismeretlen forrás árpádházi szentjeink hagiográfiájához

LÁUJEGYZETEK A FÜGGELÉKHEZ

+ A Szent Istvánról szóló prédikáció betűhív átírása csak az interpunkciós jelek és a nagybetűk használatában tér cl az eredetitől. A kódex scriptora csak pontot, és elvétve pontosvesszőt használt. Ezeken kívül csak olyan esetben tettem ki írásjelet, ha azt a mondat értelme megkívánta. Az azonosított szentírási és breviáriumi szövegek idézőjelbe kerültek. Nagybetűt csak a mondat és a tulajdonnevek kezdetén használtam. A kiegészítések és hasábszámok zárójelben állnak.

1. Vö. 1. Macc. 3,3 "...et dilatavit gloriam populo suo".

2. Az utalás a 2. vesperás Magnificat-antifonájára vonatkozik: "Sanctissimus rex Stephanus, hungarorum apostolus..."

3. universalis után a nostre szó törölve.

A. altitudines helyett a kódexben latitudinem áll, fölötte a sorközben a.

5. Kiegészítésként "perducat Deus", vagy hasonló fordulatot szánhatott a scriptor.

358