Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
J. Fodor Adrienne: Az olmützi Janus-kódex
Az olmützi Janus-kódex J. Fodor Adrienne Az olmützi Státní védecka knihovna Ms. I. 167. jelzetű kötete,^ egy 15. századi, kartauzi provenienciájú miscellán-kódex,Janus Pannonius tizenkét, a kéziratosság korában a leggyakrabban másolt elégiáját rejti magában. A tizenkettes gyűjteményt, amely az utolsó két itáliai és az első tíz magyarországi elégiát tartalmazza, feltehetőleg Magyarországon állították össze, talán még Janus életében, vagy nem sokkal a halála után. Ábel Jenő három kódexet ismert,2 amelyben így együtt szerepelt a tizenkét elégia: kettőt Firenzében-5 és egyet Drezdában.^ Az olmützi kódex tehát a negyedik, de a másolás korát tekintve régebbi a drezdai és a Firenze I-es kódexnél.'* Bár ismeretlen Janus-verset nem tartalmaz, kétségtelen, hogy az egyik legkorábbi elégia-kézirat, amely Janus halála után, de még Mátyás uralkodása idején készült. A kódex szövegtörténeti problémáit még nem sikerült teljes egészében tisztáznunk. Számos anonim, illetve a scriptorok által tévesen más szerzőnek tulajdonított verset találunk benne, amelyeket - kiadások híján - egyelőre meghatározni nem tudtunk.^ Különösen fontos lenne az itáliai versek szerzőinek az azonosítása, mert valószínűleg Janus Pannonius több ferrarai és padovai tanulótársának, barátjának a diákköri verspróbálgatásait rejti magában a kódex. Pontos képet a kódex összeállítójáról és létrejöttének a körülményeiről csak a Janus-versek szövegkörnyezetének a tisztázása után kaphatunk. A negyedrét alakú, 270 lapnyi terjedelmű, vaskos kis papírkódex^ kötése erősen rongált. Barna, félbőrrel bevont, fatáblás kötése eredetinek látszik. Első táblája hosszában kettéhasadt, felső részén - egy 15. századi kézírással irt papírcímkén - a "Sta/..." félbevágott felirat olvasható, amely - a korabeli katalogizálási gyakorlatnak megfele327
