Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
ennek a tendenciának, hiszen nem legendájára utaló attribútumával, a bárddal jelenik meg, hanem az ország címerének kettős keresztes pajzsával és zászlajával, Szent Istvántól csak fiatalabb kora különbözteti meg egyértelműen.-^ Szent Imre ábrázolásánál ezzel szemben erősen élnek a régi ikonográfiái hagyományok. A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyvében, 1453-ban Szent Imrét királyi koronával, uralkodói jelvényekkel festette meg a miniátor. Felmerül a kérdés, hogy vajon a magyarországi ikonográfiától eltérő külföldi változattal állunk-e itt szemben, melyet éppen a hagyományok nem ismerete segített a "sancti Hungáriáé reges" fogalmának vizuális megjelenítéséhez.-^® Egyedül Szent István esetében tudunk bizonyíthatóan külföldi ikonográfiái változatról. Egy 146070 körüli délnémet fametszeten István az apostoli keresztet tartja kezében.Az utóbbi példa szempontunkból különösen tanulságos, mert a német területek Bamberghez kapcsolódó hittérítő Szent István király-kultuszát tükrözi, melynek hasonló képzőművészeti megjelenítései valószínűleg már korábban kialakultak. Ezzel szemben kódexünk miniátora számára a magyarországi ikonográfiái hagyományoknak megfelelő mintakép állt rendelkezésére. A kodikológiai vizsgálat alapján csaknem bizonyosra vehető, hogy a miniatúra szoros összefüggésben készült a kölni zarándoklatokhoz kapcsolódó betlehemi háromkirályokhoz szóló könyörgések és a Szent István officium részleteinek beírásával. A bibliai szent királyok és a magyar szent királyok párhuzamba állítása megfelelt az általános európai tendenciáknak. A német, de más európai uralkodók is elzarándokoltak a kölni háromkirályok relikviáihoz, hogy bibliai tekintéllyel támasszák alá a királyság szentségének ideológiáját. Az ábrázolások egész sora bizonyítja, hogy a világi uralkodók a bibliai királyokkal együtt, vagy a királyok egyikének portréjába rejtve kerültek bemutatásra.^® Zsigmond királyról is tudjuk, hogy 1414-es aacheni koronázása után Kölnben volt és éppen vele kacsolatba hozható a legtöbb ilyen jellegű incognito- portré.^1 Érdekes Zsigmondnak, mint magyar uralkodónak Szent László ikonográfiájával való azonosulása is, mint ezt számos rajz tanúsítja.^ 286
