Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
a laikusok növekvő szükséglete a privát ájtatosságot szolgáló könyvek iránt, a különböző imák együttese jól megfelelt ennek az igénynek^ Felmerül az a kérdés is, hogy Lénárd a donátor védőszentje-e, vagy egyéb helyi vonatkozása is lehet mint patrónus-szentnek, mint ezt sok esetben a dedikációs képeknél tapasztaljuk Szent Lénárd kultusza délnémet, különösen bajor területen általános. A 14. század óta mindig bencés szerzetesként és a foglyok kiszabadítására utaló bilinccsel ábrázolják. A miniatúrán az 1400 körüli időszak elterjedt ikonográfiái típusát követve a magasra tartott bilincs lánca Lénárd figurájának vertikális hangsúlyt ad.^ A szent ikonográfiái megjelenítése tehát megfelel a kódex keletkezési idejének. Amíg a donátor személye a címer és az 1432-es évszám alapján nem azonosítható egyértelműen egy nemesi család Lénárd nevű tagjával, nincs kizárva, hogy a szent szerepeltetése a bencés- ciszter vonatkozásokat, illetve a délnémet lokalizációt erősíti. A miniatura, Mária köpenyének erősen elpusztult kék festékétől eltekintve, jó állapotban maradt fenn. Az alapozásra finom ecsetvonásokkal rajzolta fel a miniátor a kompozíciót, az előrajzoló satírozás a Madonna arcán a fedőfesték felrakása alatt is jól érvényesül. Különösen aprólékos a donátor arcának, hajviseletének, valamint a palást prémbélésének érzékeltetése. A dicsfények és a címer egyes elemei aranyozottak. A Madonna és Szent Lénárd palástja a késői lágy stílusú alkotásokra jellemzően, le- gyezöszerűen omlik szét a pázsiton. A Szép Madonnák típusára a bűnbeesés almája és a gyermek Jézus Mária bottónéjához nyúló, bár kevéssé sikerült mozdulata erősen emlékeztet ugyan, de a Madonna robusztussága, a köpenyredők megszelídült játéka, a Madonna kendőjének hiánya ugyanakkor a típustól való eltávolodást is jelzi.7 A Madonna donátorral való közvetlen kapcsolatát fokozza, hogy nem apokaliptikus Madonnaként hold- sarlón jelenik meg, hanem a donátorral közös pázsiton, amely eredetileg a Hortus conclusus, illetve a paradicsomkert jelzésére szolgáló szimbólumként csak az égieknek volt fenntartva. Ha az ebben az időben jelentkező kétoldalú táblaképi és könyvfestészeti kapcsolatokat is tekintetbe vesszük, akkor jogosnak tűnik az a feltevés, hogy a dedikációs miniatú- rákra ikonográfiailag a 15. század eleji votívképek is hatással lehettek. 274
