Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Wehli Tünde: A wolfenbütteli zsoltároskönyv könyvfesztéseti szempontból
A wolfenbutteli zsoltároskönyv+ könyvfestészeti szempontból Wehli Tünde A wolfenbütteli psalteriumot az 1966-os corvey-i Kunst und Kultur im Weserraum 800-1600 című kiállítás rendezői vették kézbe először, és dolgozták fel katalógusuk számára.^ Mivel a kódex kalendáriumában a dominikánus jelleg mellett magyarországi vonásokra figyeltek fel, felvetették a kódex egykori magyarországi használatának lehetőségét. A zsol- tároskönyv típusát, az iniciálék ikonográfiáját és a motívumkincset a katalógus franciás jellegűnek tartotta, viszont a stílust attól függetlennek érezte. A kalendárium tartalma és a szokatlan stílus figyelembevételével felmerült a kódex magyarországi keletkezésének lehetősége. Csapodi Csaba 1974-ben tartott előadásában,^ majd 1975-ben közzétett tanulmányában-5 főleg a kalendáriumot elemezte. így elsősorban a kódex keletkezési idejét sikerült pontosítani. Veronai Szent Péter mártír szereplése alapján a szent kanonizációjának évét, 1253-at jelölte meg a készítési kor alsó határául, míg a felső határt Padovai Szent Antal ünnepének hiányára hivatkozva az 1262-ik évben jelölte meg. Észrevéve, hogy a kódex bevezető imája nő nevében beszél, Csapodi feltételezte, hogy a kódex egy női dominikánus kolostoré, vagy annak egy lakójáé volt. Az eredeti tulajdonos meghatározásakor abból indult ki, hogy a kódexben Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e arannyal jelzett. Tehát egy Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt rendházé, vagy annak egy tagjáé lehetett a zsoltároskönyv. Mivel a 13. század közepi Magyar- országon a két domonkos női rendház közül a nyúlszigeti kapta a Nagy+ Wolfenbüttel, Herzog August-Bibliothek, Cod. Guelf. Heimst. 52. 251
