Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében
A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében Székely György Jelentős feladatot vállalt magára az Országos Széchényi Könyvtár "Kódexek a középkori Magyarországon" című kiállítása megrendezésével mind szaktudományi, mind pedig általános művelődési szempontból. Az az időpont is különlegesen fontos, amikor a kiállítást létrehozta. Fővárosunk ekkor adott helyet a nemzetközi együttműködés szempontjából nagy lehetőségeket nyújtó Európai Kulturális Fórumnak, és ehhez szervesen kapcsolódott egy olyan tudományos-művelődési szemle, amely hiteles képet nyújt országunk írásbeli kultúrájának első fél évezredéről, és segít megjelölni művelődésünk európai helyét, az összefűző szálakat olyan korban, amikor a hétköznapokat oly sokszor a múzsákat hallgatásra késztető csatazaj töltötte ki, s amikor a társadalom nagyobb részére nem terjedhetett ki az a magas kultúra, amiről a kiállítás számot adhat. A maga állagában és összehasonlítási lehetőségeiben tehát a kiállítás élénk érdeklődést válthatott ki a hazai és külföldi szemlélőben, a különféle humán szaktudományok művelőiben és a kiállításlátogatók jóval szélesebb körében. A maga sajátos műfaji és nyelvi adottságaival természetes módon tanúsítja a kiállítás kódexanyaga^ és az azt kiegészítő néhány tárgyi emlék, mennyire összeforrott a magyarországi művelődés Európával, s lett annak annál szervesebb része, mennél több önálló, "nemzeti" vonást tudott kialakítani társadalmi, politikai, tudati fejlődése során. A kiállítás részben az időrendi szempontot érvényesíti, amikor az anyagot uralkodóházak szerint csoportosítja termekbe. Ez korántsem külsőleges rendező elv, immár tartalmatlan hagyomány, hanem igen kifejező mind a politikai történet, mind pedig a művelődés korszakainak megjelölésében. Az Árpádházi és Anjou királyok kora még inkább az európai mű21
