Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Madas Edit: Adalékok az Érsekújvári-kódex sermóihoz

feltárásra vár még. A beszéd vége azonban teljesen független a "Descen- sus"-tól, a feltámadt Krisztusnak Szűz Máriával és Mária Magdolnával való találkozását írja le. E részlet első felének a kódex végén, teljesen más szövegkörnyezetben, az említett kurzív írással egy egészen közeli párhuzama olvasható. Az antiphonákból és bibliai részletekből megkomponált lírai dialógus mellé a függeklékben csatolunk néhány sort Temesvári Pelbárt II. húsvéti beszédének vonatkozó részletéből. Nem Pel- bárt a forrás, de valószínűleg ugyanazt a szöveget formálta át a maga szárazabb, késő skolasztikus stílusára, melynek költőiségét a magyar fordítók vállalták. Ez főként a második részletre vonatkozik, ahol az érzelmeknek a gyakori ismétlés külön súlyt ad. Két különböző fordítást tételezek fel a nagy hasonlóság ellenére ís, mert a javítgatások (amikor a másoló szeme sort tévesztett) a második kezet teljesen mechanikus munkásként mutatják be. Latinul biztosan nem tudott a buzgó apáca: a "quem virgo peperisti et aluisti, exulta satis" nála így olvasható: "quem virgo peperiste et aluiste exuite datis", ahol az exulta és a satis az ő tudatos javító szándékának esett áldozatul. Az első kéz viszont ad olyan részleteket, melyek a másodiknál nem szerepelnek, viszont bizonyára a forrásból származnak. A közvetlen forráshoz talán majd Pelbárton keresztül jutunk el. A részlet népszerűségét és a fordí- tó-kompilátorok találékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint kétszeri felbukkanása ugyanazon kódexben úgy, hogy mindkét esetben teljesen szervesen illeszkedik a kontextusba.

Az Érsekújvári Kódex sermoinak feldolgozása csak fáradságos filológiai aprómunka eredménye lehet. Erre kellett felváltanunk az Érdy-kődex elveszett sermói elegáns megtalálásának reményét.

210