Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Körmendy Kinga: 15. századi eszmetörténeti kérdések az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Ms II. 7. jelzetű kódexében
Wiclif tanainak ismertté válásáig a cseh Antikrisztus-irodalomban is két fő ágazatba lehet sorolni a kéziratokat: a hivatalos egyházi magyarázatot követő skolasztikus irányzatba, és az eretnekségbe hajlókba. Közöttük helyezkednek el reformgondolataikkal az egyházi megújulást kereső és sürgető szerzők: Jan Miliő és Matej z Janova az egyházszakadás időszakában. Ök azonban mindig elhatárolták magukat az eretnekektől.-5^ A skizma idején nemcsak az egyetemi előadótermekben folyt vita az Anti- krisztusról, hanem a prédikációk hatására a világi hivők körében is.59 Ez a helyzet szinte állandósult a XV. század első harmadában, amikor a különböző huszita irányzatok egymással és a katolikusokkal is vitatkoztak a világvégéről, az Antikrisztus eljöveteléről. A skolasztikus Antikrisztus-irodalom az'őskereszténység körében már meglévő Antikrisztus-képzeteket átvette és továbbfejlesztette az ószövetségi próféták, a Jelenések könyve, Szent Pál a thesszalonikiekhez írt 2. leveléhez, valamint az egyházatyák műveihez írt kommentárokban. Albertus Magnus, Aquinói Szent Tamás és Bonaventura alapozta meg ezt az Antikrisztus-képet.-5^ Erre támaszkodott Stanislaw ze Znojma "Tractatus de Antichristo contra magistrum Jacobeilum de Misa (1412-1413)" c. művében.-59 Ebbe az eszmetörténeti összefüggésbe tudjuk belehelyezni az esztergomi kódex második részében olvasható műveket. A 339-340. oldalon Euntes cum fratribus kezdettel az apokrif evangéliumhoz tartozó, ún. Evangélium Nicodemi második részének, az ún. Descensus Christi ad infernosnak töredéke olvasható.^ Az 5. század végére kristályosodott ki a görög nyelvű, ún. Pilátus akták szövege, amelyben Krisztus elítélését, keresztre feszítését, eltemetését, majd a feltámadás tényéről való zsidó főtanácsi vitát, valamint Krisztus pokolra szállását írták meg. A Pilátus akták szövege szír, kopt, arab és latin fordításban terjedt el. A latin fordítás a középkorban kapta az Evangélium Nicodemi címet.^ Ugyancsak az ókori kereszténység görög, ill. keleti nyelvterületén keletkezett az Ádám és Éva történetéről szóló elbeszélés, a Vita Adae et Evae, amelyet a kódex 341-351. oldalaira másoltak.^ 193
