Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Sarbak Gábor: A pálos Liber viridis
egy 17., vagy 18. századi kéz írásában.-1-2 A kéziratot három olyan - hasonló bejegyzési korú - bulla zárja le, amelyek közül egy a Bullarium törzsanyagában már megtalálható.1--5 A Bullariumot Index alphabeticus előzi meg, amit utólag illesztettek a Copiae bullarum... rész elé, és kizárólag a pálos privilégiumokat sorolja fel. A késői bejegyzések, a másolatok hibáinak marginális javításai, a szövegeket kísérő glosszák, egyes, nehezebben olvasható szavak feloldása a margón, vagy egy utalás VIII. Orbán pápára - ami legkorábban egy, a 17. sz. közepe táján je- gyezgető pálos szerzetesre enged következtetni - összességükben a Liber viridis többé-kevésbé állandó használatát, a rend élete szempontjából nézve, fontosságát bizonyítja. Eredeti okleveleknek sokszor híján e másolatokból a rend története a jogok és kiváltságok megszerzése tükrében áll előttünk. Már Zákonyi Mihályt, aki a Liber viridis e második részét is alaposan megvizsgálta, foglalkoztatta az író személyének kérdése: ő Gyöngyösiben vélte felfedezni. Érvelésének lényege, hogy a Vitae fratrum bővített, általa 1603-asnak minősített változatában a Liber viri- disszel egyező címet talál, azt, amit már idéztünk: "idem collegit summatim inventarium..."1-^ Ez azonban - nézetünk szerint - éppen az Inventarium rész összeállítójára valló bizonyíték, hiszen a Vitae fratrum continuatora az előtte fekvő Inventarium alapján fogalmazta a volt generális perjel életrajzát és az Inventarium már idézett címét. Be kell érnünk annyival, hogy a Bullariumra vonatkozóan Gyöngyösi szerzőségére közvetlen bizonyítékunk nincsen; azonban művei, elsősorban a sokat idézett Vitae fratrum és a rendi konstituciókhoz írott magyarázatai1--5 végelemzésben azt támasztják alá, hogy kellett léteznie egy olyan forrásnak, amelyből Gyöngyösi rendjének pápai és nem pápai eredetű okiratait pontosan ismerte. Elképzelhető, hogy ez, Gyöngyösinek az 1320-as évet már megelőzően - legkésőbb ekkor jelenhetett meg a Declarationes constitutionum - talán Rómában is rendelkezésre álló, vagy éppen általa szerkesztett, rendtörténeti tanulmányai segédleteként értékelhető gyűjtemény képezte alapját a Hadnagy Bálint generalátusa alatt, az 1530-as évek első felében végleges formát nyert Bullariumnak. A Copiae bullarum egykori különállását erősíti, hogy saját foliumszámozással rendelkezik, ami mellett az Index alphabeticus külön számozása is megtalálható. 157
