Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prégában
tása meglehetősen ritka, de előfordul más magyarországi forrásban is, pl. a Budai Antiphonale (15-16. sz.) tartalmát szintén az egész évi temporale alkotja.^ A kódex nagy része egyetlen kéz írása (gothica textualis, a központi magyar forrásokban megfigyelhető hajlékony tolikezeléssel). A 206r-n azonban, a Sicut ex lectione kezdetű Beda Venerabilis homilia írása közben a munkát más kéz veszi át (nem lehetetlen, hogy itt egy részt a korábbi írásból le is törölve), s innentől kezdve a 222v aljáig tart e második leíró, ill. leíró pár - hiszen a scripturával együtt a notáció is változik e részben - munkája. A 223. laptól ismét a főírást látjuk a kötet végéig. Bizonyos, hogy a kezek váltásának itt nem egyszerűen a kódexmásolók munkamegosztása áz oka. (Van olyan kódexünk, ahol a két notátor váltakozó, vagy párhuzamos munkája jól nyomon követhető.)® Itt nem ez a helyzet. A 206-222. lapokat a kódexbe nem sokkal később, de utólag illesztették, kiegészítésként. Erre mutat a csatlakozásnál tapasztalható kisebb átfedés, az Ego te túli és a Montes Gelboe responsoriumoknál. A toldás célja az volt, hogy Szentháromság ünnepének és Űrnapjának zsolozsmáját interpolálják. A második kéz munkáját lényegében ezek az anyagok alkotják, az az egy-két tétel, ami ezen kívül a toldásban szerepel, csak az illesztés hiánytalanságát szolgálja. Valószínű, hogy a kódexben az úrnapi officium eredetileg még nem volt meg. Ennek, mégpedig a Sapientia aedificavit kezdetű - Esztergomban később más officiummal kicserélt - históriának^ a kódex a toldalékában egy asszimilálatlan, zavaros szerkezetű (4 nocturnus a matutinumban!) változata olvasható a föl. 213v-221. oldalakon.Az új officium - úgy tűnik - még gyors, friss másolat, s nem állta ki a gyakorlat próbáját. A Szentháromság-zsolozsmáról tudjuk, hogy ez időben rég ismerték már Magyarországon, de elhelyezése sokáig nem volt stabil. A Codex Albensis a 12. század elején a pünkösd nyolcadnapja (tehát a későbbi Szentháromság vasárnap) utáni hétfő-kedd-szerdára elosztva hozza.A strahovi kódex ugyan már a későbbi végleges liturgikus elhelyezésnek megfelelően toldja be, a forma azonban még nem kikristályosodott, így például nincs 1. vesperás, a hozzá tartozó antifonákat a 2. vesperásban találjuk.^ 141
