Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Veszprémy László: Legkorábbi hazai sacramentariumaink

IB. Amennyiben feltételezzük, hogy a szentté avatás előtt András és Benedek könyörgései nem kerülhettek be a sacramentariumba, akkor ünnepeik a votív-misék között meglévő István, Imre, Gellért miséivel alkotják a második réteget (1003 után). Ám tekintettel a kanonizáció 11. századi gyakorlatára és az officiumok kialakulásának folyamatára, már 1083 előtt, jóval korábban bekerülhettek könyörgéseik a kéziratba "ex consuetudine, reverentia et voluntate populi". Erre ld. KLAUSER, Renate: Der Heinrichs- und Kunigundenkult im mittelalterlichen Bistun Bamberg. Bamberg, 1957. (Festgabe aus Anlass des Jubiläums "950 Jahre Bistum Bamberg") 36-48. További adatok a korai kanonizációra és az azt megelőző tiszteletre PÖTZL, Walter: Oie Anfänge der Ulrichsverehrung im Bistum Augsburg und im Reich, in: Jahrbuch d. Vereins für Augsburger Bistumgeschichte 7, 1973, 82-94.

19. St.-Wandrille-re ld. LOT, Ferdinand: I:tudes critiques sur l'abbay de Saint- Wandrille. Paris, 1913. (Bibliothéque de l'École des Hautes Etudes).

20. De sancto Benedicto De sancto Andree (!) confessore.

martire. (47r) (47v)

(Collecta)

Deus, qui beatum Benedictum martirii passioni peracta lugubri sessione aquile declaratum, tocius nostre gentis fecisti provisorem, presta, deprecamur, ut cuius multimoda miraculorum tuicione gloriamur, eum apud te indefessum senciamus intercessorem. P.

Presta, quesumus eterne Deus, ut Benedicto martire tuo promerente proficiat nobis hec oblacio, que potuit esse tocius seculi delictorum abolicio. P.

Deus, qui beatum Andreám confessorem tuum latentis cirtamine (sic) passionis afflictum consortem esse voluisti beate immortalitatis, presta, ut cuius meritis corporeis deliberamur languoribus, eo intercedente mereamur possidere spiritualem leticiam iocunditatis.

Secreta:

Offerentes tibi, quesumus, domine Deus, in commemoratione beati confessoris tui Andree salutiferum eterni nectaris libamen, ut iusdem patroni nostri intercessione nobis condonetur inconcussum defensionis tutamen. P.

Postcommunio:

Petimus, inmense Deus, celestis misterii participatione recreati, ut eo, quod temporaliter agimus, interveniente martire tuo Benedicto vitamur (sic eternaliter renovati. P.

Corpore et sanguine filii tui Ihu Xpi refecti omnipotens deus tuam deposcimus clementiam, ut assidua confessoris tui Andree supplicatio nobis opti- neat ad optandam peccatorum indulgentiam. P.

Afra ünnepének megléte azonban még nem igazolja Fritz Valjavecnek a "német" közvetítést túlhangsúlyozó nézetét. Geschichte der deutschen Kulturbeziehungen zu Südosteuropa. Bd. I. München, 1953.2 40.

134