Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Veszprémy László: Legkorábbi hazai sacramentariumaink
téneti bejegyzések. Már korán látványosság lett belőle: Ferenc József második magyarországi látogatásakor a Nemzeti Múzeumban a Pray-kódexet is megtekintette. A kódex történetére és sorsára vonatkozó publikációk száma azóta is folyamatosan gyarapszik, már jóval meghaladta a félszázat .1 Ezzel szemben a Hahóti-kódex a számos középkori kézirattal büszkélkedő zágrábi érseki Könyvtárban nem keltett érdeklődést; Dankó József a magyarországi himnuszköltészetet bemutató művében (1893) idéz belőle, ám tudományos feldolgozására az első világháború lezárulásáig kell várni. Germain Morin, a később nemzetközi elismertséget szerző filológus ekkor töltött néhány hónapot a zágrábi könyvtárban, egyúttal az Egyetemi Könyvtár igazgatójának, Fancevnek is felhívta figyelmét a kéziratok- 2 ra.L Következtetéseik - Kniewald kiegészítéseivel együtt - sok vonatkozásban mindmáig meghatározták a kódexről alkotott képünket. Dragutin (Károly) Kniewald, a liturgiatörténet zágrábi professzora, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi liturgikus irodalom feldolgozásában és közzétételében, 1938-ban összegezte ismereteinket a kéziratról. Feltételezte, hogy a kéziratnak már a zágrábi püspökség megalapításakor, 1094-ben - mai tudásunk szerint legkésőbb 1091-ben - jelenlegi őrzési helyére kellett kerülnie. Érvelése a Szent László legendán alapszik, amiben ez olvasható: "két püspökséget is állított, és királyi bőkezűséggel gazdagított". Morin és Fancev megfigyelései közül átvette, hogy a sacramentariumot egy antiochiai Szent Margit patrociniu- mú bencés monostor számára másolták. Ti. erre utal a kódexbe bemásolt könyörgés "... nekünk Szent Margit szűznek ebben a monostorában, és Szent Benedek regulája alá rendelt szolgáidnak..." A Margit patrociniu- mú monostor kérdésében azonban új javaslattal állt elő. Kniewald okkal vetette el Morin-nek a kódex eredetére vonatkozó nézetét, ami Béla (Kőrös m.) Szent Margit patrociniumú bencés monostorára vonatkozott, noha arról 14. századi említésén túl nem tudunk. Továbbá korrigálta Morin téves Szent Imre-Szent Henrik azonosítását is. Fancev állításait is figyelmen kívül hagyta, aki a mintapéldányt az Adalbert alapította Prága 122
