Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban)

harminc év múlva neki sikerült a dignitáriusok közé emelkednie: valamikor 1508 és 1510 között kántorkanonok lett, és 1512/1513 fordulóján bekövetkezett haláláig az is maradt. Közben volt hiteleshelyi bizonyság, 1492-től haláláig az egymást váltó veszprémi püspökök vikáriusa: szentszéki bírája. 1500-ban Rómában járt, ahol kieszközölte IV. Sándor pápánál a káptalan és tagjai kiváltságainak megerősítését. Tevékenyen részt vett a káptalan gazdasági ügyeinek intézésében: több éven át társával együtt kezelte a testület bevételeit. Háza, vagy inkább kúriája volt Veszprémben. Már 1485-ben szőlőt birtokolt Csopakon. A 16. század elején a Balaton-felvidéken három újabb szőlőt vásárolt, kettőt Palozna- kon, egyet pedig Kisberény Almádi nevű szőlőhegyén. Pályája hatott rokonságára. Egyik atyafia, Nágocsi Márton klerikus volt, s közjegyzőként tevékenykedett, másik rokona, Nágocsi litteratus Simon iskolázottságára pedig neve utalt. Nágocsi Gáspár támogatta rokonai tanulmányait. Almádi szőlőjét 1508 elején azzal a feltétellel adta unokahúgának, hogy azt három fia - köztük az említett Simon - taníttatására fordítsa. Nágocsi Gáspár elmélyült kánonjogi érdeklődésének ékes bizonysága, hogy 1501 ős 1503 között Nicolaus de Tudeschis, a szicíliai származású 15. századi kánonjogász kommentárja, a Lectura in Decretales, valamely kivonata alapján kánonjogi kódexet készített.

CSÁNKI, II. 630., DL 10113., Számadáskönyv., Mon. Vcspr. IV. 171., DF 201585 (Vp. kápt. mit., Felsóörs 14a)., Mon. Vcspr. IV. 5., LUKCSICS, Veszprémi káptalan, 4., DF 201536 (Vp. kápt. mit., Somogyi tizedek 33)., PRT X. 687-609., Mon. Vcspr. IV.

162., DF 201490 (Vp. kápt. mit., Alsóörs 29)., DF 201551 (Vp. kápt. mit., Kis- berériy 15)., DF 201558 (Vp. kápt. mit., Paloznak 66)., DF 229969 (Vp. megyei lt., Vp. kápt. hiteleshelyi It., P-242). Nágocsi kánonjogi kódexére lásd a 70. jegyzetet.

Pákái Márton veszprémi kanonok minden bizonnyal a Zala megyei Páka mezővárosból származott. Először 1492-ben a könyvkölcsönzési bejegyzésekben fordul elő. 1495 és 1505 között succentor volt: előbb Gyümölcsényi Elek, utóbb Aranyosi István éneklőkanonokot helyettesítette. Rész vett a káptalan gazdasági ügyeinek intézésében, egy éven át dékánként dolgozott. 1505-ben szőlőt vásárolt a Balaton-felvidéki Arácson. 1512/1513 fordulóján meghalt, vagy távozott Veszprémből.

109