Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)
Bevezetés
tak ahhoz, hogy a régi magyar egyház szerkönyvei ma már könyvészeti ritkaságok. Az egyház szerepét a könyvnyomtatás elterjedésében az ősnyomdászok korán felismerték. Már 1458-ban Fust és Schöffer mainzi nyomdászok kinyomtatták a Canon Missae-t, amely kéziratos missaléknak a használatban elkopott kánonját volt hivatva pótolni.1* Az első teljes misekönyv a milánói ambrosiánu- sok számára készült 1475-ben. (HC 11254.) Ettől az időponttól kezdve, mind sűrűbben jelentek meg a legkülönbözőbb missale-kiadások, amelyeknek művészi kivitelére az ősnyomdászok nagy gondot fordítottak. Eleinte a kéziratos misekönyvek írását utánzó betűtípusokkal nyomtatott szöveget, festett iniciálékkal és kánonképpel díszítették. Midőn azonban a könyvillusztráció szolgálatában álló fametszők, az egykorú festészet és szobrászat formavilágának hatása alatt mindjobban tökéletesítették művészetüket és bebizonyították, hogy a nyomtatott könyv leghivatottabb dísze a fametszet, a misekönyvekbe is bevonult a fametszetű kánonkép és egyéb szövegdísz.6 A nyomtatott misekönyvek gyors elterjedésével a Krisztus Kereszthalálát ábrázoló kánonképek állandó munkát adtak a fametszőknek, akik composi- tióikhoz középkori kéziratok tollrajzaiból, miniaturáiból, vagy az egykori festészet köréből merítettek mintaképet. De ugyancsak kimeríthetetlen forrásnak bizonyultak számukra Schongauer, majd Dürer fa- és rézmetszetei, melyeknek hatása Németországon túl is felismerhető. A kánonképek tulajdonképpen megszokott sémákat ismételnek, mégis voltak fametszők, akik feladatukat nagy művészettel oldották meg. Névtelen fametszők és nagy művészek kánonképei azonban nemcsak művészi értéküknél fogva érdeklik az ősnyomtatványok kutatóit. Mint minden könyvfametszet, értékes segítőtársai névtelen nyomtatványok meghatározásánál, sokszor pedig pontos útmutatói nyomdászok, fametszők és a nyomdafelszereléshez tartozó fadúcok vándorlásának felkutatásánál. A „fekete művé. szet“-et ugyanis német nyomdászok vitték el a latin népekhez és útjukon sokszor elkísérték őket a fametszők is. A betűformákon, mint a fametszetdíszben hamarosan felismerhetővé vált a latin faj formaérzékének alakító hatása. A betűformák elvesztették gótikus merevségüket, a fametszetek, iniciálék és keretlécek pedig megteltek az olasz reneszánsz művészet gazdag formakincsével. Midőn a hazájukba visszatérő nyomdászok és fametszők útközben szerzett technikai tudásukat, fejlett formaérzéküket ismét a hazai nyomdászat szolgálatába állították, befejezést nyert azon szellemi hatóerők kölcsönös kicserélődése, amelynek eredménye a nyomtatott reneszánsz-könyv. De éppen a fametszők és fadúcok vándorlása óvatosságra inti a kutatót. Ha gyakorlott szeme országok, sőt városok fametszetstílusát könnyen fel is ismeri, csakis a kincseit, régi könyveit utóbb Pázmány Péter szerezte vissza az egyháznak. Az Orsz. Levél- tárban őrzött és sajátkezűleg írt végrendeletét közli Komáromy András, Századok 1890. évf. 5 Egyetlen fenmaradt példánya az oxfordi Bodleian Library-ban. 8 Már a középkorban, a kánon Te Igitur ... imáját díszes T betűvel kezdték, amelyet később Kereszt formájában ábrázoltak, hogy ezzel is emlékeztessék a miséző papot a Megváltó kereszthalálára. Ebből a keresztalakú kánon-T-ből fejlődött ki idővel a kánon előtti lapon alkalmazott kánonkép, amely mindenkor a Keresztrefeszítést ábrázolja. 8
