Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)
I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai
OLASZORSZÁG VERONA. PETRUS MAUFER. 1480-ban, még mielőtt a magyar egyházmegyék misekönyveiket kinyomatták volna, megjelent Veronában egy „Missale ad usum dominorum Ultramontanorum“, amelynek naptárában és sequentiáiban a magyar szentek mind megtalálhatók. A missale nem valamely egyházmegye, vagy szerzetes- rend, hanem az olasz hegyeken túl, magyar földön miséző papok számára készült. Colophonja nem említi a missale nyomdászát, azonban betűtípusait 1480-ban Veronában, kizárólag Petrus Maufer roueni származású vándornyomdász használta. Maufer 1480 elején Paduából jött Veronába, ahol augusztus 27-én készült el a magyarországi misekönyvvel, az év végén pedig már Velencében találjuk. A szép világos missaletípussal nyomtatott misekönyv egyetlen dísze a fametszetű kánonkép, amelynek művészi értékét megjelenésének időpontja csak növeli. 1480 ugyanis a fametszetű kánonképek történetében az első évszám. A német nyomdászok sorában a baseli Bernhard Richel az 1480 január 22-én megjelent baseli misekönyvben (HC 11375) alkalmazott először famet- szetű kánonképet.1 Veronában 1472-ben jelent meg az első fametszetes könyv, Roberto Valturio, De re militari c. műve (H 15847), melyet szerzője Sigisinondo Malatesta da Rimini-nek ajánlott. A szöveg pompás illusztrációi első képviselői a felsőolaszországi fametszetnek, mely árnyékolás nélkül, tiszta kontúrvonalakkal ad az alakoknak életet. A Valturio-illusztrációk szerzőjét Matteo de Pastis építész és éremkészítőben vélik felismerni,2 aki sokat dolgozott Rimini fejedelmi udvarában és akinek kiváló rajzait gyakorlott fametsző véshette fába. Mindezek feltevések, egy azonban kétségtelen, hogy ez a fametszetes könyv határozta meg a felsőolaszországi vonalas fametszet stílusát, amely azután Velencében érte el fénykorát. Az 1480. évi missale kánonképe (I. tábla), a veronai fametszet egyik legszebb alkotása, mely mind lineáris, mind compositionális értékénél fogva valóban művészi munka. Világos, tiszta vonalai érthetően fejezik ki az alakok nyugodt mozdulatait. A magasra felnyúló Keresztfa szépen illeszkedik a hármas tagolású reneszánsz boltívbe, amely a kép veszélyeztetett egyensúlyát van hivatva megőrizni. Lehet, hogy a fametsző a helybeli festészet körében talált mintaképet. Az egykorú veronai festészetben meg volt a Keresztrefeszítésnek ez az ábrázolási módja, melyet valamivel később Francesco Morone „Gol- gotha“-jában is felhasznált (1493. veronai S. Bernardino).3 János evangélista, a reneszánsz szellemének megfelelően, ott is az ókor ruházatában áll a magasan az ég felé nyúló Keresztfa alatt. 1 A kánonképet közli Heitz—Schreiber 11. sz. a. Lippmann id. m. 57—59. Kristeller id. m. 127—8. Friedlaeudcr id. m. 182. 5 A képet közli Bérekén id. m. 23
