Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)
I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai
kadó holttestének pompás anatómiája, Mária áhítatba merült alakjának rendkívül finom vonásai s az evangélista szenvedélyes, heves mozdulata, amint fejét a Kereszt felé fordítja, mind értékes elemei a compositiónak. A fametszetnek vannak részletei, amelyek az augsburgi könyvfametszet egyes kitűnő alkotásait juttatják eszünkbe. így Mária alakja, mintha nyugod- tabb, kifinomultabb átfogalmazása volna Jörg Breu 1504-es kánonfametszete nyugtalan vonalakkal megrajzolt Máriájának. A könnyedén odavetett párhuzamos árnyékoló vonalak, amelyek pl. az arcokban oly különös árnyékfoltokat képeznek, Breu későbbi fametszeteinek legjellegzetesebb sajátságai. Ugyancsak érdekes megfigyelni János evangélista mozdulatát, amint két kezével bő kabátjának redőit fogja össze. A ruharedők hasonló elrendezését viszont Hans Burgkmair azon kánonfametszetéről ismerjük,4 amelyet Ratdolt 1502-es frei- singi missaléjához készített és amely kétségkívül erősen hatott Jörg Breu 1504-es compositiójára. Breu evangélistája is olyan bő kabátot visel, de a megtört redőket itt más nézetből látjuk. Mindez amellett szól, hogy az esztergomi missale kánonképe olyan augsburgi fametsző jól sikerült alkotása, aki közel állott Jörg Breu köréhez. A misekönyv kánonját még további két fametszet díszíti, a kánon-T (XlIIa. tábla), valamint a kis Agnus Dei. Dodgson mindkettőt DS mester munkájának minősíti, de nem említi azt, hogy ez a szép iniciálé a kínzóeszközöket tartó angyalokkal, valószínűleg Burgkmair és Breu hasonló iniciáléinak hatása alatt készült.5. A szöveget még néhány fametszetű fehérpiros iniciálé díszíti, melyek mintás alapjukkal régi baseli betűmintákra emlékeztetnek.6 JOANNES AMERBACH. Ugyancsak Baselben nyomtatták a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának csonka pálos-missaléját, amely unicum megjelenési évét, a kötéstáblába ragasztott kézirat alapján, tévesen 1495-ben állapították meg.1 A pálosok misekönyvét Magister Anthonius de Tata, a Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor hitszónoka, majd 1487-ben vicariusa, compilálta s adta nyomtatásba,2 állítólag Velencében.3 A Nemzeti Múzeum csonka hártyapéldányának 1495-re való datálása minden alapot nélkülöz. Nyomdászának meghatározásával azonban sikerült megállapítani, hogy előbb jelent meg Petrus Liechtenstein 1514. évi velencei pálos- missaléjánál. 4 A metszetet közli Schottenloher 54. 1. és Bock 226. 1. 5 Az iniciálékat közli Schottenloher id. m. 55, 59. 11. 6 V. ö. GfT 875—76. Bernhard Richel. 1 Weale 242. 1. Horváth 471. sz. Szabó K. III. 33. sz. Weale-Bohatta 308. 11. — Temesvári Gergely árkádiai püspök 1496-ban kelt oklevele a könyv későbbi átkötésénél kerülhetett a kötéstábla belsejébe 8 a missaléval semmiféle vonatkozásban nincsen. 2 Vitae fratrum ordinis fratrum heremitarum S. Pauli primi heremite. Ab. auct. Gregorio Gyöngye8Í. LXL, LXVIII. Eredeti kézirata a budapesti egyetemi könyvtárban. — Zá- kony M. id. m. 75. 1. — Hóman B. id. m. MKSZ 1914. évf. 3 Eggerer Andreas: Fragmen panis corvi protoeremitici, Viennae 1663. (241.) — Zá- kony M. id. m. 75, 83. 11. 19
