Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
50 DÉVÉNYI 1VÁNNÉ (az egyházi földbirtok járadékpapírral való megváltása, a főkegyúri jog átmeneti gyakorlása), amelyeket a püspki kar nem mert elfogadni és a végső döntést Rómára bízta. Az autonómia ügyében rendkívüli értekezletre összehívott püspöki kar ezenkívül állást foglalt az állam és egyház szétválasztása ellen, és az egyházi iskolák, valamint a hitoktatás fenntartása mellett.8 így a katolikus autonómia a polgári kormányzat idején nem valósult meg, de nem történt meg az egyházi birtok kisajátítása és felosztása, az iskolák államosítása sem. Az állam és egyház szétválasztásából lényegében csak annyi valósult meg, hogy az oktatásügyet és a vallásügyet más—más minisztérium irányította. A Tanácsköztársaság kikiáltása után ezek a félbemaradt, vagy csak tervezett reformok sorra megvalósultak: az egyházi birtok szekularizációja, az iskolák államosítása, az iskolai hitoktatás megszüntetése, az állam és az egyház teljes szétválasztása. Az egyház ügyeit az állam részéről a közoktatásügyi minisztériumtól különvált vallásügyi hivatal intézte.9 Csernoch a Forradalmi Kormányzótanácsnak írt levelében hangsúlyozza ugyan, hogy a kormány rendelkezéseivel „semmiben sem akarok és nem is jövök ellenkezésbe”10 11', később azonban igen sok esetben fordult panasszal a kormányhoz anyagi természetű ügyekkel és személyes sérelmekkel.1 1 A hercegprímás magatartását a proletár- diktatúra idején irodaigazgatója, Lépőid Antal, a „passzív rezisztencia” kifejezéssel jellemzi.12 Csernoch János magatartására azonban nem illik ez a meghatározás; jelentős szervező tevékenységet folytatott az egyház anyagi érdekeinek védelmében és eszmeipolitikai súlyának visszaszerzéséért. Törekvése egyrészt belső tömegbázis kialakítására, másrészt a proletárállam külső hatalmi eszközökkel történő presszionálására irányult. A tömegbázis kialakítását megnehezítette az a tény, hogy a tanácskormány a Keresztényszociális Néppártot és a Magyarországi Keresztényszocialista Pártot a többi katolikus tömegszervezettel együtt feloszlatta. Ezek a szervezetek, amelyek a városi kispolgárságot tömörítették, a polgári demokratikus kormány idején még jó lehetőséget adtak a szociáldemokrácia elleni politikai és világnézeti harchoz, most azonban már nem jöhettek számításba. Bár a Tanácsköztársaság leverése után meginduló katolikus sajtó szerint a keresztényszocialisták illegálisan is folytatták szervezkedésüket,13 ez a tevékenység nem volt jelentős. A tömegbefolyás biztosítása érdekében kezdeményezte a hercegprimás a katolikus autonómia egyházközségi megszervezését, elsősorban Budapesten; később szándékában állt más plébániákra is kiterjeszteni a szervezkedést, sőt új plébániákat is állítottak fel, éppen e szervezkedés elősegítésére.14 E szervezetek feladata volt az egyházközség anyagi szükségleteinek fedezése, de alkalmasak voltak az egyházi vagyon mentésére is. Az 8 EPL 1177/1919. - Vö. Orbán Sándor: i. m. 106. 9 Beresztóczy Miklós: A VKM I. Ügyosztályának története 1867-1947. Bp. 1947. 82. Vö. Orbán Sándor: i. m. 103. 10 EPL 1999/1919. Vö. Orbán Sándor: i. m. 110. 11 EPL 1728/1919, 1816/1919. Vö. Orbán Sándor: i. m. 111. 12 Lépőid Antal: Csernoch János hercegprímás emlékezete. Magyar Katolikus Almanach, 1928. 13 Nemzeti Újság 1919. aug. 8. Vö. Orbán Sándor: i. m. 11-112; Gergely Jenő: A Magyarországi Radikális Keresztényszocialista Párt (1919 szeptember-1920 július). - Századok, 1972. 4-5. sz. 1049-1050. 14 EPL 2024/1919. Vö. Orbán Sándor: i. m. 112.
